Szünet, avagy lehet végleg vége

Sziasztok Vattacukraim!
Most nem egy résszel érkezek, hanem egy kisebb felháborodással, valamint egy bejelentéssel.
De ne féljetek, mert a felháborodás tárgyai nem ti vagytok, hanem a sulim tanári kara és úgy minden, ami közvetlen körülvesz. Ez az egész csak azért fontos, mert annyi feladatot akasztottak a nyakamba, hogy lassan leszakad és ebből az következik, hogy valamitől meg kell válnom vagy végleg, vagy pedig csak egy kis időre. Ez a valami az írás lesz. Nagyon sajnálom, hogy nem tudom fojtatni, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz is lehet a mindennapok súlya. Sajnálom és ezer csókkal búcsúzom egy időre biztosan!

xoxo: Klauu M.

- 12. Fejezet -

- Riker -

- Lányok! - kopogok az ajtón, amit már az előbb kinyitottam.
- Tessék? - néz rám Maddy könnyes szemekkel.
- Minden oké? - erre a kérdésemre kicsit megrázza magát és vesz egy mély levegőt.
- Jobbulást Laura! - mosolyog vissza egy pillanatra barátnője felé, majd engem kikerülve kimegy és leül. Fejét a saját ölébe hajtja és csak annyi látszik, hogy mozog a válla. Biztosan sír...
- Vanessa! - szólok a bent tartózkodó lánynak, aki Lau ágya szélén ül. Felnéz rám, tekintetében a boldogság és az aggodalom egyszerre tükröződik. Valamit mond Laurának, gondolom jobbulást kíván neki, majd engem kikerülve kimegy és Ross nyakába ugrik.
- Egy pillanat Laura - intek be szegény lánynak, majd kilépek a többiekhez, hogy megtudjam mi folyik itt.
- Megtaláltam, el sem hiszem, hogy végre megvan! - ölelgeti továbbra is Vanessa az öcsémet.
- Biztos vagy benne? - néz kissé kétségbe esetten, de mégis bizakodva Ross a karjai közt tartott lányra.
- Te magad mondtad, hogy olyan mint én. Pontosan annyi idős, Párizsban találtak rá és olyan hangja van, ami csak egy Marano-nak lehet.Megtaláltam a húgomat... - borul újra a nyakába.
- Laura a húgod? -  nézek elképedve. - De honnan tudod biztosan? És Maddy mitől van úgy összetörve?
- Engem felismert és őt nem. Valami hasonló az oka annak, hogy tudom, Ő a kishúgom és végre megtaláltam, egy kis örömöt ti is produkálhatnátok!
- Én örülök veled, de a barátnőm teljesen ki van bukva és így nehéz vigyorogni - simítok végig a karján.
- És neked milyen indokod van arra, hogy nem pattogsz velem örömömben? - fordul Ross felé.
- Először is, nem vagyok csaj. Másodszor pedig... - vesz egy mély levegőt. - A saját barátnőm nem emlékszik rám.Veled és Cameron-nal sosem történt ilyen, de mi... Most akár örökre elveszíthetem - indul el a kórterem felé, majd óvatosan benéz, de végül arra jut, hogy elmegy. Bementem Laurához, aki, nos... szerintem most még egy pillangónak is tud örülni.
- Szia - támaszkodok meg az ágyában. - Jobban vagy?
- Ha úgy vesszük, akkor igen. Van egy nővérem, és egy legjobb barátnőm. Te pedig vagy a...
- Riker, Maddy barátja - mosolygok. - Nagyon aggódik érted, és én is - még egy darabig bent voltam nála, mindenki bemutatkozott neki, újra, majd haza indultunk. Arra jutottunk Vanessa-val, hogy nem mondjuk el még senkinek azt, amiről tudomást szereztünk, majd a vizsgálatoknál úgy is kiderül. A vacsoránál néma csend uralkodott és senkinek sem tűnt fel az, ami nekem és Delly-nek igen... Ross nem ül közöttünk.


- Ross -

Már késő este van és én még mindig a kórház körül mászkálok. Erőt vettem magamon és bementem az épületbe. A nővér fent az osztályon megállított, de aztán hajlandó volt beengedni Laurához. Beléptem a kórterembe, ahol barátnőm már mélyen aludt. Leültem az ágyára és megfogtam a kezét, amit branül fedett.
- Huh! Hol is kedjem... Először is: szia, Ross vagyok. Én voltam az az idióta, akivel találkoztál, mikor betoltak ide. Tudom, hogy nem emlékszel rám, de mi együtt... Gondolom érted. Azzal is teljesen képben vagyok, hogy nem hallasz, de azért elmondom, hogy... Szeretlek.

- 11. fejezet -

- Ross -


Már legalább 5 órája itt ücsörgünk és már kezdek bele zakkanni a várakozásba. Felpattantam és elindultam egy italautomatát keresni, amit természetesen pont ilyenkor töltenek fel. Remek! Idegességemben még inni sem tudok. A földszinten azt hiszem láttam egy csokis automatát. A liftet nem volt kedvem megvárni, így a lépcsőn mentem. Mire leértem az elsőre eszembe jutott, hogy mi van, ha most jön a doki, hogy mi van Lauval. Visszarohantam, de sajnálatos módon nem volt igazam, mert a többiek még mindig idegesen ücsörögtek. Új elfoglaltságot találtam, ami nem más, mint a fel-alá járkálás. De eredeti vagyok... Egy darabig elvoltam ezzel, aztán megláttam egy csapat dokit, akik egy ágyat tolnak ki az egyik helyiségből. Ez Laura... Odarohantam és menet közben kaptam el őket. Már ébren volt, de valami itt nem stimmel.
- Laura, annyira örülök, hogy jól vagy! - veszem fel az ágyat tolók tempóját.
- Én is. Csak egy kérdésem lenne... Ki vagy te? - néz rám, tekintetében teljes a zavarodottság, ami a tudatlansággal társul. Megtorpantam és néztem, ahogy betolják a liftbe. Mindenki odarohant hozzám, mert a dokik nem engedték őket oda. És én csak szótlanul a földre rogytam, erre mindenki elhallgatott.
- Nem ébredt fel? - kérdezi pár perc csönd után kétségbeesetten Vanessa.
- Jaj kincsem, tudom, hogy fel fog ébredni és minden rendben lesz - segít fel anya, de ahogy felállok kirántom a kezem az övéből, mire kérdőn mered rám. Elindulok a lift felé, először lassan, majd mikor tudatosul bennem teljesen az előbbi szituáció, egyre gyorsabban kapkodom a lábaim.
- Ross! - kapja el a vállam Riker. Idegesen megfordulok, mire bátyám szemében némi aggódás, félelem és düh jelenik meg. - Ha nem mondod el, nem tudok, vagyis tudunk segíteni.
- Mintha most tudnátok! Ember, a te barátnőd emlékszik rád! Az enyém pedig... - kiabálok, de ahogy meglátom, hogy Maddy könnyes szemekkel vesz egy mély levegőt. - Neked most nem velem kell törődnöd! - nézek újra Rik-ra, aki ezzel feladja a küzdelmet és Maddy-hez megy. Veszek egy mély levegőt és már majdnem mondom a hallottakat, de a doki megelőz.
- Önök Laura kísérői nem igaz?
- Igen. Mi van vele? - lép mellém apa.
- A hölgynek súlyosan sérült a feje. Nem emlékszik senkire, de még a saját nevére sem. Kérem jöjjenek velem! - vezet be minket a liftbe, majd onnan egy kórterem elé. - Maximum két ember mehet be és nem szabad túl erősen bombázni az információkkal! - megy el.
- Akkor két ember... - sóhajt egyet anya.
- Legyél te és Maddy! - vágom rá rögtön, mire bólintanak és bemennek.


- Maddy -


Könnyeimet visszafojtva léptem be Laura kórtermébe. Barátnőm fejét kötés fedte és a plafont fürkészte. Stormie-ra néztem, aki biccentett egyet, jelezvén, hogy szóljak én.
- Öhm... Laura? - szólalok meg félénken.
- Az én vagyok ugye? - emeli fel a kezét, mire bólintok. - Ti kik vagytok?
- Ő itt Stormie és én Maddy vagyok. Rám sem emlékszel igaz? - folyik le egy könnycsepp az arcomon.
- Sajnálom, de nem. Esetleg rokonom, vagy...
- A legjobb barátnőd vagyok - bököm ki. - Már 16 éve... - fejezem be mondandóm.
- Kimegyek behívom Vanessát. Szerintem ő kell ide - suttogja, majd ki megy és Vani bejön helyette.
- Szia! A nevem....
- Vanessa - suttogja Laura és arcán látszódik, hogy keresgél a saját fejében.
- Emlékszel rám?
- Valahonnan nagyon ismerős vagy, csak tudnám, hogy honnan - ahogy ez Laura kiejtette a száján Vanessa egy csöppet megnyugodott, de mintha ki is akadt volna. Csak azt nem értem, hogy miért...

- 10. fejezet -

- Maddy -

A hónapok gyorsan elrohantak. Alig három ilyen gyors hónappal ezelőtt volt a bulim is. Azóta persze már elrángattam Laurát a rallizásra, akár mennyire ellenkezett. És Ross-sal azóta is egymás agyát húzzák, aminek mindig ugyanaz a vége, vagyis, hogy eltűnnek vagy fél napra. Nem akarom és nem is fogom sose megtudni, hogy ilyenkor mit művelnek. Viszont drága barátom, aki jelen pillanatban is videó játékozik, annál kíváncsibb az öccse szerelmi életére.
Egyébként én sem vagyok túlságosan messze a 7 éves szinten játszó Riker-től, mert próbálok mellette jógázni, csak az ordításától, mikor lelövik, nem tudok koncentrálni arra, hogy egy békés fűszál legyek.
- EZ MI?! HOGY AZ A...
- RIKER! - szakítom félbe az újabb sor káromkodását édes, kedves, ovis barátomnak.
- Mi van? - néz rám felháborodva.
- Szörnyen megnehezíted a dolgom, hogy békés és boldog fűszál legyek! - magyarázom neki a kiakadásom értelmes okát, de a pozíciót nem omlasztottam darabjaira.

- Ha nem ismernélek bolondnak hinnélek, de így...- kel fel a kanapéról és a konyhába megy. Berohanok utána és "bosszúsan" ránézek, de mivel nagyon nem egy szinten vagyunk kihúztam egy széket és felálltam rá. 

- Most már jobb? - vonja fel nevetve a szemöldökét.

- Maddy? - torpan meg egyből Rocky, ahogy belép az ajtón. - Nem akarom tudni - megy a hűtőhöz.

- Visszatérve az elmebajodra drágám... - néz újra fel rám Riker. - Esetleg elkísérjelek egy orvoshoz? - nevet.

- Téged kell majd orvoshoz kísérni! - ugrok le a székről, mire Riker elkezd futni, én pedig utána. Mikor már harmadjára futottunk fel az emeletre és vissza, utolértem Riker-t és a hátára ugrottam, mire Ryland mellé borultunk a kanapéra.

- Akarom tudni? - teszi le a telefonját és kérdőn néz ránk.

- Nem - vágjuk rá egyszerre. Ry már épp mondani akart valamit, de Rik telója megakadályozta.

- Igen? MI?! Oké figyel Rydel... Delly! Húgi! Kérlek ne sírj és figyelj rám! Hívj mentőt! Bent találkozunk - teszi le. De mégis milyen mentő?! És Delly miért sír?! És hova megyünk? 

- Riker mi történt? - nézek rá aggódóan, miközben felkelek a kanapéról. De Riker csak hallgat, egy szót se szól. Most vagy nem tudja, hogy mit mondjon, vagy nem is akar semmit se mondani. A szemembe néz, látszik rajta, hogy fél és aggódik. Elviharzik mellettem, egyenesen be a konyhába és valami sms-ről magyaráz Rocky-nak, amit azonnal el kell küldeni Ross-nak és Stormie-knak. Ha mindenkinek tudnia kell, akkor nekem miért nem lehet?

- Ellington -

- kb 10 perccel a hívás előtt -


- És akkor előre, vissza és fel! - kántálja szinkronban Delly és Lau a mozdulatsort.
- Szerintem ide jöhetne a szaltó, amit Laura mondott - dobom fel az ötletet.
- Az úgy tényleg jó lenne. És akkor fel a falra, onnan le szaltóban - mutat a falra Lau.
- Látod milyen okos barátom van? - borzolja össze nevetve a hajam Rydel.
- Az enyém meg megígérte, hogy itt lesz úgy... - néz a falon lévő órára. - Már fél órája itt kéne lennie. Mindegy, csináljuk! - erre elkezdik megint a mozdulatokat csinálni, majd Laura neki fut és...
- LAURA! - rohanunk oda a földre esett lányhoz.
- Elájult... Hívd Riker-t! - utasítom a már könnyeivel küzdő Delly-t. A viszonylag rövid telefonhívás után hívtuk a mentőket, akik bevitték Laut a kórházba.



- Ross -


- Köszönjük, hogy eljöttél Ross! - köszöntenek a műsorvezetők. Amúgy csak azért vagyok itt, mert a többieknek nem volt túl sok kedvük jönni és így nem maradt túl sok választásom.
- Ha meghívnak, akkor az a minimum, hogy eljövök - dőlök hátra nevetve.
- Ha minden igaz, akkor új album várható a bandától. Miben lesz ez más, mint az előző?
- Az új albumunk egy kicsit eltolja hangsúlyt az akusztikus zenéről, méghozzá a... - és már épp mondtam volna, hogy mire, mikor a telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. - Elnézést! - veszem elő. Egy sms-em jött Rocky-tól. Ne, ne, ne, ne! Bármit csak ezt ne!
- Minden rendben van Ross?
- Egy kicsit halasztani kéne az interjún - állok fel.
- Ez élőben megy. Nem mehetsz csak úgy el! - áll fel a nőci is.
- Csak figyeljen! - rohanok ki az épületből egyenesen be a kórházba. A váróban megpillantom a  teljes család. Jó nagy a feszkó. Maddy a terem egyik felében sír Ry-ra dőlve, Riker olyan idegesnek tűnik, hogy lehet mindjárt összetör valamit, Rydel a térdét felhúzva ül Ell mellett, aki próbálja benne tartani a lelket, Rocky idegesen járkál fel s alá, anyáék pedig valamit beszélgetnek. Leültem a váróterem végébe és vártam. Mi van akkor, ha valami nagy baja lett? Megígértem neki, hogy elmegyek a táncpróbára, ehelyett most itt ücsörgök.
- Minden rendben lesz - ül le mellém Vanessa.
- Te mit keresel itt? - mosolyodok el egy csöppet.
- Nekem is barátom - néz maga elé.
- Vele kellett volna lennem - temetem az arcom a tenyerembe.
- Wow Ross!
- Mi van? - kérdezek rá a cinikus hozzászólásra.
- Még itt is képes vagy azt hinni, hogy neked a legrosszabb. Tudod néha nagyon röhejes vagy.
- A barátnőm bent fekszik te meg itt...
- Eszedbe se jutott, hogy Maddy mit érezhet igaz? Szinte már testvérek. Én tudom milyen elveszíteni valakit és egyszer bőven elég volt belőle. És senki sem kívánom, hogy elveszítse a tesóját.
- Te többnek gondolod őt, mint barát igaz?
- Annyira nagy a hasonlóság - folyik le egy könnycsepp az arcán.
- 16 év telt el azóta, és te képes vagy azt hinni, hogy lehet, Laura a húgod?
- Egyszerűen érzem...

- 9. fejezet -

- Laura -

- 1 hét múlva -

- És balra, és fel és jobbra, majd megint fel! - mutatom a tánc instrukciókat Rocky-nak.
- Az előbb még "le" volt - javít ki nevetve Ross.
- Nem. Amúgy te nem bírod megállni, hogy ne köss belém? - állok meg vele szemben karba tett kézzel.
- Szerintem én megnézem Rydellington-t - mutat a mögöttünk lévő ajtóra Rocky, majd kirohan. Csak ketten maradtunk a teremben, Ross elkapta a csípőmet és közelebb húzva magához megcsókolt.
- De ugye tudod, hogy rosszul irányítottad Rocky-t? - erre szem forgatva ellököm magam tőle és a táskámhoz megyek. Játszva a műdurcit felléptem twitterre, ahol rögtön egy kép fogadott, ami rólam és "profi táncosról" készült, még az egyik esti próbánkon.

- Klassz kép nem? - áll meg mögöttem és fejét a vállamra helyezte.

- Ja. Riker hajlamos az ilyen elvetemült cselekedetekre - teszem el a telóm, majd felkapom a táskám és kimegyek az ajtón. Ross utánam rohan és kéz a kézben megyünk végig az utcán.

- Nem iszunk egy kávét? - húz be egy kávézóba.

- Most hogy már bent vagyunk miért is ne - vonok vállat. 

- Úú, és megeszünk egy sütit is - vigyorog.

- Csokisat? - mosolyodok el én is.

- Azám! - nevet. Kikértük a megbeszélt dolgokat és leültünk egy asztalhoz. Annyira jól elbeszélgettünk, hogy teljesen megfeledkeztünk az időről, pedig megígértük Riker-nek, hogy segítünk a Maddy-nek szánt meglepetés buliban. Ahogy ez tudatosult bennünk egyből egy jegyirodához rohantunk és beszereztük a szükséges ajándékot. Ahogy hazaértünk felrohantam Ryland szobájába, aki serényen dolgozott  gépe előtt.

- Sok kell még neki? - toporgok mellette.

- Pillanatok kérdése és befejezem. Addig lemehetnél idegeskedni Rocky mellé, aki már vagy két órája a konyhában szugerálja a grillhúst - lerohantam a lépcsőn, ahol Rydel-be ütköztem.

- Rocky-hoz indultál? - néz rám.

- Igen, miért? - vonom fel a szemöldököm.

- Csak mert az előbb rohant el, "Ez így nem lesz jó" címszó alatt.

- Viszont én összeszereltem a kertben is és a házban is a hifit - jön be Ell az ajtón.

- Én pedig végeztem a díszítéssel. Kék ahogy kérted - mosolyog Delly.

- És levittem az üdítőket - ad egy puszit a fejemre Ross.

- Én pedig készen vagyok! - rohan le Ryland és a kezembe adja a buli fénypontját.

- Akkor mi ezt beállítjuk a garázsba! - veszi ki a kezemből Ell és Rydel-lel kézen fogva kimegy.

- Számomra ez azóta is feldolgozhatatlan - ingatja a fejét Ross.

- Szerintem cukik - nézek fel rá mosolyogva.

- Segítesz megcsinálni a rágcsákat? Kell gumimaci is - nevetek, mire a mellettem álló szöszi furcsán néz rám. Nem sok kedvem és időm volt rá, hogy elmagyarázzam neki a "Bor ízű a gumimaci" történetet, de idővel megtudja. Bementünk a konyhába és kevertünk össze chipseket, gumicukrokat, kihúztuk a garázsból a fagyihűtőt és az Ellington és Rocky által szerzett popcorn gépet. Időközben Rocky is visszajött, így a grill is megmenekült.

- Riker - 

- Miért is vagyunk a vidámparkban? - néz körbe nevetve Maddy.

- Mert tudtommal még sosem jártál itt. Szereted a vattacukrot? - fogom meg a kezét, majd a vattacukros felé biccentek.

-Ilyet sosem kérdezünk egy lánytól - nevet. Szépen sorban mindenhova bementünk, majd még a parkba is kijutottunk, mert Laura nem írt sms-t, hogy készen vannak-e.

- Gyere mutatok valamit - húzom fel a padról ahol ülünk. Útközben előre rohanok és veszek egy szál rózsát, majd a hátam mögé rejtem és bevárom Maddy-t.

- Mit rejtegetsz? - vonja fel mosolyogva a szemöldökét, mire átnyújtom neki a virágot és megcsókolom. Átvágtunk a rövidítésen és a kis csónaknál voltunk, amit még Ross vásárolt össze valami buta indok miatt. Besegítettem Mad-et és beeveztem vele.

- Olyan gyönyörű itt - nyúl bele a vízbe.

- De te szebb vagy - mosolygok rá. Közelebb hajolok hozzá és megcsókolom. Csókunkat a telefonom szakítja félbe. Indulhatunk haza. Nehezen de útközben kimagyaráztam Maddy-nek, hogy miért is megyünk, hála az égnek bevette a "Rocky rosszul lett" dumámat.

- Ross -

- Mindenki kész? - ugrok át a kerítésen, mert kiszúrom, hogy a bátyám és a szülinapos felénk közeledik.

- Igenis kapitány! - kiáltja el magát Ratliff, mire Rydel fejbe csapja. - Au! - fogja a fejét. Hirtelen Riker, majd mögötte Maddy lép be és mindenki elkiáltja magát, hogy "MEGLEPETÉS!", mire Mad mindenkit végig ölelgetve igyekszik nem elkenni a sminkjét. Olyan este 10 felé, mikor már minden jól látszik a sötétben, mármint ami világít. Laura felrohant a kis emelvényre, amin Ryland DJ pultja is volt és kért egy kis figyelmet. Ahogy elhallgatott a tömeg betettük a DVD-t amit Ry csinált és Laura aláénekelte a dalt, amit Maddy-nek írt.

Odaadtuk neki az ajándékainkat, amiktől odáig volt meg vissza. De a legjobban a rally jegy tetszett neki, amit Lau-tól és tőlem kapott. Kihitte volna, hogy az ilyet is szereti?

- 8. fejezet -

Halii Vattacukraim! 
csak értesíteni szeretnélek titeket, hogy az iskola kezdés miatt a részek kicsit rövidebbek lesznek. Sorry!
xoxo: Klauu M.


- Ross -

Jelenleg egy órája tart a bál, de Laura és Cameron még mindig nincsenek itt. ahogy Vanessával lassúzok átfutom a tekintetemmel a vendégek sokaságát.
- Kérd fel táncolni, ahogy ideér! - töri meg partnerem a csendet. Már ami a hangzavarban és a hangos zenében volt.
- Lesz partnere, kétlem, hogy pont velem akarna táncolni, ha itt lesz a barátja.
- Cameron csak a bál utolsó órájában jön, addig lesz időd - mosolyog.
- Erről Laura tud? - vonom fel a szemöldököm.
- Dehogyis! Cam kinyírna, ha elmondanám neki. Nem iszunk valamit? - indul el az asztalok felé.
- Szóval... - kezdenék bele, de egy lány félbe szakít.
- Szia! - int félénken, mire én csak biccentek köszönésképp. - Mond csak, az a lány akivel táncoltál a barátnőd?
- Nem, isten ments! - nevet Vanessa. - Csak régi barátok vagyunk.
- Akkor nem bánnád, ha elhívnám a szöszit táncolni?
- Csak nyugodtan - von vállat.
- Nagyon szívesen, de nem most mert kicsit pihennék, már legalább öt számot végig táncoltam.
- Szupi! Amúgy itt a számom, ha esetleg hiányolnál - adja át mosolyogva a papírt, majd elmegy. A papírt lerakom a büféasztalra, és abban a pillanatban találkozik tekintetem egy csodálatos piros ruhás lánnyal.

 - Szia! - lépked oda hozzám.
- Szia! Wow igazán...
- Nem túl sok? - néz kétségbeesetten.
- Dehogy, gyönyörű vagy - mosolygok rá.
- Nem láttad Cameront? Azt írta, hogy itt találkozunk.
- A helyzet az, hogy Cameron csak a bál vége előtt egy órával jön. Azt hiszem átvert téged egy kicsit.
- Szóval ilyen érzés, mikor ejtik az embert - szontyolodik el.
- Ismerős - forgatom a szemem.
- Ki ejtené Ross Shor Lynch-et? Honnan tudhatnád milyen érzés.
- Volt egy csodálatos, gyönyörű lány, aki alig pár napja ejtett. Hogy is hívták? Talán ha jól emlékszem Laura volt - mosolygok, mire elneveti magát. - Esetleg adnál nekem még egy esélyt?
- Igen, de...
- Az is elég kezdetnek, ha lassúzol velem erre a számra.
- Az remek lenne.

- Tudod gondolkoztam... - jelentem ki, mire Laura már csapná le a magas labdát, de megakadályozom. - Igen olyat is szoktam - nevetek. - Ha megkérdezném tőled, hogy lennél-e a barátnőm, mit válaszolnál?

- Igen - mosolyog, mire megcsókolom.

- Maddy - 

- Aww! Hát nem édesek? - nézek Laurájék felé Riker ölelésében.

- De azok.

- Hát te? - nézek Cameron-ra.

- Csak segítettem a barátnőmnek - karolja át nevetve Vanessát.

- Jé mik vannak! - nevet Riker. - Ross-ékról jut eszembe... Táncolunk? - kérdi még mindig nevetve.

- Gyere te bohóc! - fogom meg a kezét mosolyogva, majd fel megyünk a táncparkettre.

- Szerinted most már jól meglesznek? - néz a friss pár felé a táncpartnerem.

- Ők ketten? - kérdem nevetve.

- Igazad van, úgy is egymást fogják piszkálni - neveti el magát ő is.

- 7. fejezet -

- Laura -


A héten a táncpróbák jól teltek volna, ha nem Ross partnere lennék.
Ma elmegyünk báliruhát venni, mert holnap lesz a jótékonysági est. Csoportosan bementünk a plázába és egyből egy estéjiruha szalonba mentünk. Maddy megcélozta a kék ruhákat, a következő indokkal "Riker szobája kék, a ruhám is kék, így ha belép a szobájába, a kék falat látva, rám gondol majd.". Delly a már előre kinézett babarózsaszín ruhájáért rohant el. A srácok öltönyt és nyakkendőt mentek venni, csak én bojongtam céltalanul. A próbafülkét én látogattam meg a legtöbbször, de semmire se mentem.
- Szia! - lép mellém Vanessa, mikor épp egy újabb sor ruhát nézek át.
- Szia! - sóhajtok egyet.
- Tanácstalan vagy ruha ügyben? - kérdi nevetve, mire csak bólintok. - Gyere! Láttam egy csodás piros ruhát, amiben istenien mutatnál! - húz el a karomnál fogva. Kezembe nyomja a ruhát, majd betol egy fülkébe. Felvettem, majd kimentem.
- Wow! Gyönyörű vagy - mér végig Vanessa. - De a többieknek még ne mutassuk meg. Legyen meglepi - ölel meg. Megvettük a ruhákat, majd hazamentünk. Levetettem magam az ágyamra, és a plafont bámultam. Talán egy kicsit el is aludtam. Mikor felkeltem, ránéztem a mobilomra, negyed kettő van. Feltápászkodtam és lementem, de sehol senki. Kinéztem a hátsókertbe is, de ott sem voltak. Bementem a konyhába, ahol egy A/4-es rózsaszín papírt láttam.
"Elmentünk, majd este jövünk"
Ezért az egy sorért érdemes volt elhasználni egy egész lapot. Ledobtam a papírt oda, ahol találtam és készítettem magamnak egy epres limonádét. Leraktam a nappaliba az asztalra, amíg felszaladtam felvenni a bikinim. A medence szélére helyeztem az italom, majd felszálltam a matracra és nekiálltam napozni. Néha kieveztem inni, de ennél nagyobb mozgást nem végeztem.


- Ross -


Kettő után egy kicsivel riadtam fel az fantasztikus álmomból, amire tulajdonképpen nem is emlékszem. Ismét nagyon bölcs voltam, csak gratulálni tudok magamnak.
Lementem a konyhába, ahol egy lehajított rózsaszín lapot találtam.
A család lelépett, engem meg itthon hagytak. Kedves... Nem baj legalább lesz időm egy kicsit napozni a víz mellett. Felrohantam a szobámba, átöltöztem, fejemre kaptam a napszemcsim, majd kimentem az udvarra.
- Hát te? - torpanok meg, amint meglátom Laurát.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Te nem mentél a többiekkel?
- Eddig aludtam, azt se tudtam, hogy lelépnek ma.
- Én is aludtam. Úgy egy órája keltem fel - magyarázza.
- Akkor ezek szerint ketten maradtunk...
- Ja - úszik kijjebb matracostul, majd kimászik és egy pohárral a kezében a házba indul.
- Hova mész?
- Limonádét csinálni. Te is kérsz? - fordul felém.
- Igen, de had segítsek - mondom, mire csak vállat vonva tovább megy. Beérve a konyhába, elkezdtük csinálni az inniket. Vagyis csak Laura, mert én addig mindenféle gyümölcsöt vágtam össze és kevertem bele egy hatalmas tányérba.
- Mesélj magadról! Amióta itt vagytok, még nem sikerült megismernem téged - töröm meg a csendet.
- Mire vagy kíváncsi? - fogja meg a poharakat és indul ki.
- Mondjuk úgy mindenre - megyek utána. Leraktuk a cuccokat a két felállított napozóágy közötti aprócska asztalra, majd leültünk.
- Akkor a minden - nevet fel keservesen. - Kb két éves korom óta éltem Párizsban. A leghalványabb fogalmam sincs, hogy honnan jöttem. Mondjuk, talán egyedül a keresztnevem az, amiben biztos vagyok.
- Hogy-hogy?
- Mikor az intézetbe kerültem, volt egy nyaklánc a nyakamba, amibe bele volt gravírozva, Laura.
- Szóval... Nem tudod kik a szüleid?
- Nem. Ahogy azt sem tudom, hogy van-e testvérem. Semmit sem tudok a saját múltamról - vesz egy mély levegőt. - És a legrosszabb, hogy lehet hogy már nem is fogom megismerni őket - folyik le egy könnycsepp az arcán, amit gyorsan le is töröl.
- Előbb-utóbb csak megtudod. De kérdezhetek valamit? - nézek rá komolyan.
- Persze.
- Miért nem bírod a fejem?
- Nem téged nem bírlak, csak azt, hogy... Ez bonyolult.
- Időnk, mint a tenger. Csak megértem egyszer.
- A helyzet az, hogy... Ez az egész még kisebb koromban kezdődött. Úgy 15-16 éves lehettem, mikor te beestél a szobánk tv-jének képernyőjére. Maddy belezúgott a bátyádba, engem meg rá akart dumálni, hogy milyen jó pasi vagy. Ezzel nem is lett volna baj, de megfertőzted a tinimagazinokat. A "Melyik sztárhoz vagyok való" kérdéssor végén, mikor Mad-el összesítettük a válaszaimat, te lettél a végeredmény. Úgy ahogy a többi ilyen quiz-nél is. A következő a netes kérdéshalmaz volt, amiben megint Ross Shor Lynch lett az eredmény. Az összes csaj, aki az intézetben lakott, veled piszkált.
- Akkor nem is utálsz?
- Egyenlőre, még nincs elég okom rá. Csak ezt az egoista stílust hagynád a fenébe - nevet.
- Akkor most, hogy ezt tisztáztuk... - állok fel, majd felkapom és a vízbe dobom.
- Ez nem vicces! - röhög.
- Gyere segítek! - nyújtom neki a kezem, mire beránt a vízbe. Ebből persze hatalmas vízi csata kerekedett. Mikor már kellőképpen elfáradtunk, kiültünk a medence szélére. Csak bámultuk egymást, mikor hirtelen ötlettől vezérelve közelebb csúsztattam a kezem az övéhez, csak annyira, hogy egymáshoz érjenek. Érdekes módon nem húzta el puha, kicsit még nedves kezét, csak rám nézett és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Füle mögé tűrtem egy tincset vizes hajából és közelebb csúsztam hozzá. Óvatosan ajkaihoz hajoltam, amik így már az enyémet súrolták. Majdnem sikerült megcsókolnom, mikor eltolt magától.
- Nem tehetem. Nem tehetjük - suttogja.
- Miért? - veszem el a haját az arcából.
- Kérlek Ross hagyd ezt abba! - helyezi kezét a mellkasomra, hogy távol tartson magától. Ekkor leesik, hogy miért nem akarja. Felállok és kezet nyújtok neki, hogy feltudjon kelni.
- Igazad van. Hülye voltam. Cameron az egyik legjobb haverom, nem tehetem ezt vele. Viszont meg kell kérdeznem... - erre csak kérdőn nézett rám, de nem szólt semmit. -  Ha most nem lennétek együtt, megcsókoltál volna?
- Azt hiszem... Igen.

-6. fejezet-

- Laura -

A dal végére már a fél strand jelen volt a színpadnál, és mindenki tapsolt. Leszaladtam a színpadról, Cameron pedig utánam.
- Elképesztő hangod van! - ölel meg.
- Ennyire azért nem voltam nagy szám - tűrök egy hajtincset a fülem mögé.
- Dehogynem. Amúgy valamit megszeretnék kérdezni - mosolyog. A mosolyától engem mindjárt össze kell kaparni a földről.
- És mi lenne az? - nézek rá kérdőn.
- Mi a kedvenc fagyid? Mert elmehetnénk enni egyet.
- Az oreós és az klassz lenne - mosolygok. Biztosan hülyének néz amiatt, hogy állandóan fülig ér a szám.
Elindultunk a fagyizóhoz, megvettük a fagyikat, majd leültünk egy padra. Kérdezősködött arról, hogy honnan jöttem, én pedig elmeséltem neki mindent.
- Szóval Párizs? - néz rám halvány mosollyal az arcán.
- Pontosan - bólintok.
- Egész klassz gyerekkorod lehetett volna, ha...
- Vannak szüleim - szakítom félbe.
- Sajnálom - néz mélyen a szemembe. Úgy érzem egészen a lelkemig lát, ez egy kicsit azért megrémít.
- Ne tedd! - erre csak közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra.

- Ross -

Ha most nem hányom el magam, akkor soha. Annyira nem vágom, mi van Cam-ben, ami bennem nincs meg. Helyesebb vagyok, jobb a hangom, szerintem még a hasam is kockásabb. Egyszerűen nem értem.
- Olyan arcot vágsz, mint aki gyomorrontást kapott - ül le mellém nevetve Vanessa.
- Várjál mindjárt hunyorítani is fogok, mert valami, vagyis valakik nagyon bántják a szememet - nézek a tőlünk nem is annyira messzire lévő padra.
- Te teljesen belezúgtál abba a csajba - nevet.
- Ennyire látszik? - túrok a hajamba.
- Előbb egy csapat lány billegett előtted és neked még csak fel sem tűnt. Beszélj vele! - biztatott.
- Ma reggel kijelentette, hogy szánalmas vagyok. Nem hiszem, hogy túlságosan odalenne értem - nézek rá, majd vissza Laurára. - Tudod nagyon hasonlítotok.
- Meg ne forduljon a fejedbe! - rázza a fejét.
- Nem forgott semmi sem a fejemben, de így van. Tesók lehetnétek - mondom, majd mikor leesik a kijelentésem a szám elé kapok. - Vanessa ne haragudj! Nem lett volna sza...
- Nem érdekes, csak ne feszegessük ezt a tesó témát - jelenti ki, majd feláll és engem is felhúz. Elindultunk a családi találkozó felé, majd leültünk Riker és Maddy mellé a pokrócra.
- Hol van Lau? - telepedik közénk Ell és Rydel nyomukban Rocky-val.
- Ott - biccentek a fejemmel és némi undorral az arcomon.
- Haver úgy nézel ki, mint aki megevett egy sündisznót - állapítja meg Ell.
- Miért ennék sündisznót? - vonom fel a szemöldököm.
- Azért ami miatt ilyen fejet vágsz - próbálja utánozni a fejemet.
- Gratulálok Ratliff! Most majdnem olyan hülyén nézel ki, mint Ross - nevet Laura, majd ők is helyet foglalnak mellettünk. A szülők is körénk tömörültek, majd valami jótékonysági bálról beszéltek, ahova hivatalosak vagyunk. Párt kell választanunk magunknak jövőhét vasárnapig. Cameron persze egyből lecsapott Lau-ra. Rydellington is ismét egymásra talált. Riker Maddy-t viszi, mily meglepő. Rocky valószínűleg riasztja Alexát, Ryland pedig Savannát. Elgondolkoztam, kivel kéne elmennem, mikor leesett, hogy a válasz mellettem ül.
- Vanessa lennél a párom? - fordulok mellettem ülő lányhoz.
- Miért is ne - von vállat. Lassan hazaindultunk, mert holnap meg kell kezdeni a gyakorlást az új klippünkhöz. Nem táncolhatunk akárhogyan.

- 5. fejezet -

- Laura -
Reggel lebaktattam a konyhába, mert komoly vízhiányom volt. Öntöttem magamnak egy pohárral és a pult mellett állva elkezdtem iszogatni.
- Jó reggelt! - lép be Stormie.
- Neked is - mosolygok.
- Mit szólnátok, ha ma lemennénk a strandra? - kérdezi, miközben a kómás társaság bejön a konyhába. Erre persze mindegyiknek egyből kipattant a szeméből az álmosság.
- Még kérdezed? Anya tudod, hogy oda bármikor szívesen megyünk - vigyorog Rocky.
- De ugye Maddy-ék is jöhetnek? - néz kiskutya szemekkel Riker.
- Persze hogy jöhetnek - vesz le egy kupac tányért Mark.
- Mi? - nézünk pöszén Mad-el.
- Azt hittétek, hogy kihagyunk titeket? Most már ti is a család részei vagytok - nevet Stormie. Oldalra pillantok és már csak azt látom, Riker átkarolja Maddy-t. Nem kispályás a srác. Viszont nekem egy idegesítő tényező hiányzik az életemből.
- Hol van Ross? - nézek körbe.
- Lehet, hogy még alszik. Felkeltenéd? - kér meg Mark.
- Persze - állok fel, majd elindulok a szobája felé. Bekopogok, de választ nem kapok. Belépek a szobába. A redőny le van húzva, így kettőig nem lehet látni. Leültem egy székre és néztem, ahogy alszik. Nem tudom, hogy mit szeretnek ennyire ezen a szerelmesek. Szerintem dögunalmas bámulni, ahogy a másik békésen alszik. Ahogy fel le mozog a mellkasa, kócos haja a szeméhez lóg. A takaró óvatosan érinti csupasz bőrét, és... Te jó ég! Mégis mit művelek?! Látszik még reggel van. Felálltam és az ágyhoz léptem.
- Ross! - szólok halkan, de semmi reakció. - ROSS! - kiálltok rá, de erre sem reagál. Tuti nincs olyan szerencsém, hogy meghalt. Leültem az ágya szélére, és onnan próbálkoztam, de semmi. Miért is kelne fel arra, hogy szólnak neki. Végül is ő Ross Shor Lynch. Akkor marad a B terv. Óvatosan végig simítottam a karján. - Ross! - szólítom meg újra, mire egy hirtelen mozdulattal magára ránt. - A frászt hozod rám - próbálok szabadulni a kezei közül, de nem igazán jön össze. - Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy megyünk le a strandra. Apukád küldött és...- persze hogy nem hagyja, hogy befejezzem, mert az ujját a szám elé helyezi.
- Shhhh! Nem kell magyarázkodni - mosolyog, majd egy pillanat alatt felém tornyosul.
- Először is, nem magyarázkodtam, csak a tényeket közöltem. Másodszor pedig, javasolnák neked egy Tic-Tac-ot, vagy egy rágót, de nekem az is jó, ha elmész fogat mosni.
- Valami ezek szerint nem fog változni - forgatja a szemét.
- Mit hittél? Megfektetsz az első napokban? - vonom fel a szemöldököm. - Esélyed sincs - mászok ki alóla. - Szerintem szedd össze magad, mert kezdesz szánalmasan hatni - nyitom ki az ajtót, majd kilépek rajta. A többiek már a szobáikban vannak, legalábbis Rydel tutira, mert lehet hallani, ahogy dobálja a cuccait. Bementem átöltözni, majd leballagtam a nappaliba. Riker és Ross már bent ültek a kanapén.
- Gyors voltál - néz csodálkozva Riker.
- Talán baj? Nem szokásom sokáig időzni a tükör előtt - mosolygok.
- Dehogy baj, csak egyetlen húgom, aki állandóan a tükör előtt lóg - nevet. - Így egy kicsit meglepett.
- Ne aggódj, csak én fogok meglepetést okozni, mivel Maddy olyan készülődés közben, mint egy anyatetű - ülök le mellé.
- De dögös anyatetű - állapítja meg, mire én csak a szememet forgatom. Rocky és Ryland is levánszorog hozzánk, majd lassan mindenki leér. Mivel annyian vagyunk, mint az oroszok, így a busszal mentünk és nem a kocsival. Ahogy leértünk Rydel elkapta kezemet és kirángatott napozni, én meg persze Maddy-t is húztam magammal. Kifeküdtünk és elkezdtünk beszélgetni, de nagyon nem tudtunk belemélyedni egyetlen témába sem, mert valaki Delly-re kiabált. Hátra néztünk és egy csajt láttunk integetni. Odajött hozzánk és egyből megölelte Rydel-t.
- Egyébként sziasztok - nevet. - Én Vanessa vagyok. Delly BFF-je - mutatkozik be.
- Én Maddy vagyok. Ő pedig itt az én BFF-em Laura - a nevem hallatán egy kicsit elsápad, de egy pár másodperc múlva visszanyeri a színét.
- Igazán szép neved van - sóhajt egyet.
- Köszi. De minden rendben van? - nézek rá.
- Persze - mosolyog, ugyan nem valami meggyőzően, de mosolyog.
- Van kedved velünk tölteni a napot? - kérdezi Rydel.
- Az csúcs lenne, és anyuék amúgy is megint nekiálltak dumálni - neveti el magát, majd leül közénk.
- És mit szoktál csinálni itt a napsütötte LA-ben? - kérdezi Mad.
- Színésznő vagyok. Mondjuk rendezők a szüleim, így könnyű - mosolyog.
- Az csúcs! Laura is igazán tehetséges színész, csak nem hajlandó beismerni. Sőt nagyon jól is énekel - nevet Maddy.
- El ne hidd neki - nevetek én is. - Amúgy kik a szüleid?
- Marie és Adam Marano.
- Nem ők rendezték azt a...
- De tényleg az ők voltak - állapítja meg Maddy.
- És azt mondod, hogy tudsz énekelni? - néz rám Vanessa.
- Nem, azt ő mondja - mutatok a mellettem ülő barátnőmre.
- Kicsit arrébb van egy színpad, ahol bárki énekelhet, ha elviseli, hogy megdobálják, hogyha rossz - néz el a távolba nevetve. - Gyere! - ránt fel.
- Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Csak egy dal. Mégis mit történhet? - állunk meg a színpad mellett, majd felvesz az asztalról egy mikit és a kezembe nyomja.
- Totál leéghetek. Szerintem ez nem a legjobb ötlet. És tutira nem megyek fel a színpadra.
- Akkor énekelj duettet valamelyik Lynch-el. Mondjuk Ross-al. Úgyis mindig téged bámul.
- Nem tudom miről beszélsz, de nem igazán rajongom a szöszi méregzsákért.
- Pedig cuki pár lennétek.
- Remélem most csuklik - forgatom a szemeim.
- Egyforma méregzsákok vagytok Ross-al úgyhogy...
- Ki egy forma velem? - jön oda az emlegetett, majd ad egy puszit Vanessa arcára, mire én ismét csak a szememet forgatom. Szeretem ezt csinálni. - Talán féltékeny vagy? - vigyorog Ross.
- Úgy nézek ki? - kérdezem unottan.
- Nem is tudom - lép nagyon közel, már-már túl közel, majd megpróbál megcsókolni, de lefogom a száját.
- Meg ne próbáld!
- Felfáradna végre a gerlepár egyik fele a színpadra? - nevet Vanessa.
- Énekelni akarsz? - néz rám tágra nyílt szemekkel.
- Nem akarok, de fogok - nézek elszántan.
- VANESSA! - kiabál egy srác. Egek itt mindenki ismer mindenkit?
- Szia Cameron! - öleli meg.
- Csá haver! - ad egy pacsit neki Ross.
- Ki a bikinis szépség? - néz rám.
- Laura vagyok - mosolygok. Komolyan szám szinte a fülemig érhet, de nem érdekel, mert ez a srác egy félisten.
- Csodálatos lánynak, csodálatos név kell - mosolyog. OMG! Mindjárt hátast dobok a mosolyától. - Én Cameron vagyok. De hívj csak...Álmaid lovagjának - kacsint.
- Maradok az eredeti nevednél, de a jelzőt jól használtad - nevetek.
- Énekelni készültél? - mutat a mikrofonra.
- Azt hiszem, de...
- Nem lenne kedved egy duetthez? Velem - villant egy mosolyt.
- Persze - vágom rá egyből.
- De az előbb velem nem akartál...
- Shhhh! Had beszéljen a helyes pasi - csitítom Ross-ot vigyorogva. Felmentünk a színpadra és elkezdtünk spontán dalolni.
https://www.youtube.com/watch?v=o2RPiydd3VQ

- Riker -

- Mizu tesó? - lépek Ross mellé.
- Beleszerettem az egyetlen lányba, aki nem hever a lábaim előtt - sóhajtozik.
- Ha nem a tiednél telepedett meg, akkor kiénél? - kérdezem nevetve.
- Cameron lába előtt heverészik éppen - mutatok a színpad felé.
- De jó hangja van... Mármint... Áh haver lásd be, nincs esélyed nála! Fogadd el és barátkozz meg a gondolattal! És most megyek, mert ugyan te reménytelen eset vagy, de nekem még van esélyem - veregetem vállba, majd oda sétálok Maddy-hez, aki a színpaddal szemben ül Delly-vel.
- Szia! - hajolok fölé hátulról és súgom a fülébe.
- Asszem nekem meg kéne néznem, hogy mit csinál Vanessa - áll fel a húgom.
- Milyen a part? - ülök le mellé.
- Nedves - neveti el magát.
- Ha nem mondod észre se veszem - karolom át nevetve. Rám emeli a tekintetét, majd halványan elmosolyodik. - Szeretsz szörfözni? - kérdezem meg végül.
- Mást se hiányoltam Párizs szélén, mint a szörföt.
- Akkor majd megtanítalak- állok fel és őt is felhúzom magammal. A deszkámhoz megyünk, amit anyáék mellett hagytam.
- Riker drágám szia! - áll fel Marie.
- Marie, Adam sziasztok! -ölelem meg őket, mire Maddy csak pöszén néz. - A család barátai - súgom oda neki.
- Aha. Jó napot, én Maddy vagyok! - mutatkozik be.
- Szia! Én Marie vagyok, ő pedig itt a férjem Adam. És nyugodtan tegezz minket.
- Óh, rendben - tűr egy hajtincset idegesen a füle mögé.
- Egyébként láttam, hogy elég jól elvagytok a lányunkkal - mosolyog Marie.
- Igen Vanessa nagyon kedves. Épp az előbb szaladt el valahova Laurával, vagyis énekelni - nevet. Marie és Adam arcán átfut egy kis szomorúság a Laura név hallatán, de amint láttam gyorsan elkergették a rossz gondolatokat.
- Ez nagyszerű, de most egy kicsit elrabolnálak - kulcsolom össze az ujjainkat, mire elmosolyodik.
- Rendben menjetek csak - int Adam. Felkaptam a deszkám és elindultunk a víz felé. Felültettem Maddy-t a deszkára, mire felborult.
- Látom a deszka nem a baráti köröd része - folytom vissza a röhögést, kevés sikerrel, erre ő lefröcsköl. Elkezdünk szórakozni a vízben, én meg hirtelen indulattól vezérelve lemerültem a víz alá, majd Maddy háta mögött feljöttem. Átkaroltam a derekát, majd magam felé fordítottam és megcsókoltam.

Cameron

- 4. fejezet -

- Laura -

Reggel mikor kinyitottam a szemem azt láttam, hogy Maddy táncikálva mászkál fel-alá a ruháival a kezében. Valami nagyon jó dolog történhetett, mert megesett rajtam a szíve és nem keltett fel. Felemeltem a telefonom az éjjeli szekrényemről...
- Már 10 óra elmúlt? - pattannak ki a szemeim.
- Igen. Éééés... - nyújtja el mondatot.
- És mi van? - kérdezem türelmetlenül, miközben felülök az ágyon.
- Holnap LA-be repülünk! - mondja lelkesen ugrálva.
- LA-be? De hogy? És miért? És ugye most nem álmodok és kelek fel arra, hogy még csak 8 óra van, de te már az ágyamon pattogsz? - kapkodom összevissza a fejemet.
- Nem, nem álmodsz, az R5 minket választott táncosnak - ugrándozik tovább.
- Fel kéne kelnem igaz? - kérdezem nevetve, majd visszadőlök az ágyra. Drága barátnőm nagy izgalmába az én bőröndömbe is bepakolt, miközben én kikászálódtam az ágyból. A nap hátralévő részében hallgattam Maddy "Egyszer úgyis Riker Lynch barátnője leszek" elméletét, majd azt, hogy " Ha összejössz Ross-al Laura, akkor lehetne duplarandink". Természetesen ez tuti nem fog összejönni, mármint nem a duplarandi, hanem a Ross-os dolog. szerintem nem passzolunk össze.

- Szombat reggel 8 óra -

- Maddy, ha nem sietsz, akkor nem megyünk sehova sem, max vissza az intézetbe - toporgok a repülőtér előtt tollászkodó barátnőm mellett. Sikeresen bejutottunk az épületbe, és még a gépet is elértük. A jegyünk I. osztályra szólt, így felmentünk a gépre és leültünk a helyünkre.
- Mennyi is az út? - néz rám izgatottan Mad.
- Pont annyi, hogy lesz időd lenyugodni. Kb 10 óra- válaszolok. A gépen, mint a bunda úgy aludtam. Mikor felkeltem már Amerika fölött jártunk. Mindig is éreztem, hogy valami köt ehhez az országhoz. Amikor LA-be értünk úgy éreztem, hogy itthon vagyok. Felfoghatatlan érzés. Kisétáltunk az épület elé, ahol Maddy hang nélkül mutogatott valamit. Nem értettem mit akar, fejemet egy pillanat alatt elfordította. A pojácák társasága tárult a szemem elé. Kivéve az a csaj asszem Rydel? Talán... A lényeg, hogy őt bírom klassz a stílusa és a hangja is. Ahogy odaértünk hozzájuk az a magas szőke elvette Maddy-től a bőröndjeit, majd felment vele egy buszra. gondolom a turnébuszuk lehet. A másik szöszi, Ross bepróbálkozott, de én csak felkaptam a táskákat és felmentem Mad után a buszra.
- Még nem volt időm rendesen bemutatkozni - ül le mellém Rydel. - Rydel Mary Lynch. Te gondolom Laura vagy - hadarja vidáman.
- Igen. És örülök, hogy találkozhattam veled élőben - mosolygok.
- Akkor gondolom nagy R5er vagy, ha jelentkeztél hozzánk táncosnak.
- A helyzet az, hogy nem. A zenétek klassz és gyakran hallgatom, téged nagyon bírlak, elképesztő vagy. Viszont a banda többi tagjáért annyira nem vagyok oda, mármint persze viccesnek tartom Ellington-t és Rocky és Riker is jó fejnek látszik, de az öcséd, nos...
- Végre egy csaj, aki nincs oda a tesóimért. Édes istenem köszönöm! - ölel meg.
- Asszem mi eléggé jóban leszünk - állapítom meg mosolyogva.
- Szerintem is - mosolyog vissza.
- Egy kérdés. Most mégis hova megyünk? - nézek pöszén.
- Hát Maddy-nek írtunk egy sms-t, hogy esetleg nálunk is lakhatnátok. Elég nagy a ház és van a vendégszobán kívül még két üres szobánk.
- Gondolom Mad ötvenmilliónyi smiley-val beleegyezett- nevetek. - Amúgy minden táncos nálatok lakott?
- Nem, dehogyis. A legtöbb táncos LA-i volt, de gondoltuk, hogy így legalább kicsit összebarátkozhatnánk. Plusz Riker-nek egy kicsit nagyon megtetszett a kis barátnőd.
- Ezt el ne mond neki, mert nem fogjuk tudni lehozni az égből.
- Sziasztok csajok! - ül le köreinkbe Ross. - Szándékosan nem hagytad, hogy segítsek, vagy csak szimplán nem hallottál? - néz rám reménykedve, hogy a második verziót választom.
- Akkor bemutatkozom. Laura vagyok. Van két lábam és két kezem, vagyis nem szorulok a segítségedre - magyarázom neki a tényeket.
- Fura lány vagy ugye tudod? - kérdezi nevetve.
- Csak mert nem dobok hátast tőled? Ez vicces, pedig sokan bírnak, mármint engem - erre Rydel csak nevet, de annyira, hogy majdnem sír. Ross csak szem forgatva arrébb áll. Megérkeztünk a házhoz, ami eszméletlenül hatalmas volt kívül, belül. Ahogy beléptünk a szülők lerohamoztak minket.
- Sziasztok! Stormie vagyok, ő itt a férjem Mark.
- Nagyon örvendünk! - mondta széles mosollyal az arcán Maddy.
- Milyen helyes lány, és nagyon édes ezzel a francia akcentussal - jegyzi meg Stormie.
- Ő itt Maddy, én pedig Laura vagyok- mutatkozok be.
- Igazán örülök - mosolyog. - De nem úgy volt, hogy mind a ketten Párizsból jöttök?
- Odavalósi mind a kettőnk, de csak Maddy francia, én nem tudom, hogy milyen nemzetiségű vagyok - magyarázkodom.
- Rendben kincsem - simítja meg a karom. - A szobáitokat már berendeztük. Maddy a tiéd az emeleten balról a második, pontosan Rydel és Riker szobája között. Laura a tied pedig jobbról az utolsó Ross szobája mellett.
- Köszönjük -indulunk fel.
- Ja és nyugodtan tegezzetek minket. Nem harapunk - nevet Mark. Igazán kedves emberek. Talán nem is lesz olyan vészes a méregzsák melletti szobában lenni.
- Megengeded végre, hogy segítsek? - jön oda nevetve az emlegetett.
- Asszem elbírom... - erre csak egy picit lehajtja a fejét. - De ha ragaszkodsz hozzá, akkor elfogadom az ajánlatod - enyhül meg a szívem rajta. Miért jelent neki ilyen sokat, hogy segítsen nekem? Olyan furcsa. Felpakoltunk a szobába, majd elkezdtem kipakolni. Épp a képeimet rendezgettem, mikor valaki kopogott. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.
- Talán zavarok? - néz rám Rydel.
- Dehogyis, csak a képeimet rendezgettem. Gyere be! - nyitom kijjebb az ajtót. Talán éjfél lehetett, mikor Delly visszavándorolt a saját szobájába. Őszintén nem bánom, hogy itt vagyok, mert annyira más mint az intézetben, persze jó értelemben. A szüleik úgy kezelnek minket, mintha ezer éve ismernének, pedig csak pár órája szállt le a gépünk.

-3. fejezet.-

Ezer sorry srácok, hogy ilyen későn jelentkezem. Remélem megtudtok bocsájtani. Megígérem minél gyakrabban próbálok majd részeket hozni :)

- Laura szemszög -

Reggel ismét Maddy sikítozására keltem, ahogy mindenki.

- Mi van Mad?- ülök fel kómásan.

- Az R5 táncost keres - ugrándozik.

- És?

- És az országból is lehet jelentkezni.

- Még mindig nem vágom - rázom meg a fejem.

- Te és én együtt, vagyis mi jelentkezünk!

- Muszáj?

- Igen. Elküldöm a múltkori táncunkat.

- Az, az, amelyiket az Eiffel torony alatt vettünk fel?

- Pontosan. És...- nyomkodja a telefonját. - Elküldve- vigyorog.

- Gyerekek!- ront be a felügyelő. - Készülődjetek, mert megyünk a partra!- jelenti ki, majd tovább megy.

Gyorsan felöltöztünk. Már ha lehet gyorsnak mondani, ha 15 lány egyesével megy be a fürdőszobába. A lényeg, hogy nagyjából másfél óra alatt mindenki elkészült. Indulásunk pillanatától hallgathattam, ahogy Maddy viháncol, hogy mi lesz, ha minket választanak ki. Komolyan olyan volt, mint aki ellopta a helyi Supermarket energiaital készletét, és meg is itta azt.

- Amúgy, hogy fognak kiértesíteni?- szakítom félbe.

- Email-ben. És állítólag, ha bekerülünk, akkor már a jövő héten Los Angeles-be fogunk menni- épp akartam kérdezni, hogy és mégis hol a bánatban fogunk lakni, de megelőzött. - És ne aggódj, könnyen találunk ott lakást- nyugtatgatott. 

Beszélgetésünk közben le is értünk a partra. Kifeküdtünk napozni, amikor már tökéletesen elhelyezkedtünk, az egyik srác leöntött vízzel, vagyis egy vödör vízzel.

- Nem megyünk be?- mutatok a tenger felé. - Most már úgy is mindegy, hogy vizes lesz-e a hajam, vagy sem- nevetek.

- Menjünk! Már amúgy is, úgy érzem magam, mint egy sült csirke- áll fel.

Bementünk, és mint a nem normálisak elkezdtük kergetni egymást. Futkosás és csapkodás, valamint egymás fröcskölése közben felmerült bennem a kérdés.

- Most te kergetsz engem, vagy én téged?- állok meg, mire ő is megtorpan.

- Nem tudom- egymásra néztünk, és elkezdtünk röhögni.

- Nem eszünk egy fagyit?- vetem fel az ötletet.

- Miért is ne?- von vállat.

Kimentünk a vízből, és egyből a fagyizó felé vettük az irányt. Maddy egy gombóc csokit és két  gombóc valamilyen hupikék törpikékes fagyit evett, és meg egy oroszkrémeset, egy oreósat és egy csokisa. Fagyizás után az egész csoport városnézésre ment. Az itt töltött időnk maradék rész főként strandolással, esti bulikkal és némi alvással telt, majd csütörtökön haza indultunk. A visszaút csendesen telt, mert mindenki hullafáradt volt. Otthon gyorsan lezuhanyoztam, és negyedóra múlva már aludtam is.

- Ross szemszög -

- Rik elküldted az emailt annak a két csajnak?- rohanok le a lépcsőn.

- Már a jegyeket is elküldtem, amik szombatra szólnak, és körülbelül most érkeznek meg Párizsba.

- Tolmácsot nem kéne fogadni?- ül le a kanapéra Delly egy tál müzlivel a kezében.

- Elméletileg angolul beszélnek.

- Akkor jó- von vállat.

- Hogy is hívják őket?- jön ki anya a konyhából.

- Maddy és...- gondolkozik Riker.

- És Laura- unom meg a várakozást.

- Mind a ketten 18 évesek, és nagyon ügyesen táncolnak - áradozik Rocky.

- Szemed levedd róluk!- töri össze Riker öccse becsajozós álmait, mire Rocky csak szemforgatva kiment a konyhába.

- Héj, Riker...- jön be Ell.

- Ha te is azt akarod kérdezni, hogy elküldtem-e az emailt és a jegyeket, akkor a válaszom neked is ugyanaz, mint Ross-nak.

- Még pedig?

- A repjegyek kb. most érkeznek Párizsba.

- Amúgy melyik csajtól jött az üzi?- tér vissza köreinkbe rocky.

- Maddy-től. Vagyis gondolom, hogy tőle, mert erről a címről jött: maddykitten@gamil.com- válaszolok, majd az ölembe veszem a laptopom. - Milyen címre küldted a jegyeket?- fordulok Rik-hez.

- Egy párizsi intézet címére, mivel azt adták meg. A neve, ha jól emlékszem... La Jeunesse Institut. De miért?

- Csak kíváncsi vagyok rájuk, hátha van fent valami kép, vagy közösségi oldal...- mondom, miközben írom be az intézet nevét.

Először rákeresek a Maddy-re a szőkeség elég csini. Meg is van! Twitter: @Maddy95

- Srácok! Ezt látnotok kell!- hívom oda a többieket, majd rámegyek a képekre.

- Ez Maddy?- marad tátva Riker szája.

- Nem, ember ez a mikulás álruhában. Még jó hogy ez Maddy.

- Menj rá Laurára!- utasít Rydel.

- Akkor @Lau95. Milyen kreatív nevek.- jegyzem meg, majd ismét a képekre kattintok.

- Ezek a csajok…- kezdi el Delly.

- Nem semmik- fejezzük be Riker-rel.

- És szombaton találkozunk velünk- pattan fel a nővérem.

-2.fejezet-

- Laura szemszöge -

Éjszaka nem sikerült túl sokat aludnom, végig azon járt az agyam, amit Maddy mondott. Mi van, ha igaza van, és tényleg nem fogom megismerni a családom. Mi van akkor, ha sosem jutok haza? Örökre Párizs utcáit fogom járni. Ki van zárva, hogy francia legyek. Mikor ide kerültem angolul beszéltem. De akkor mégis honnan jöttem? Vajon kitől örököltem az állítólagos színészi tehetségemet, vagy az énekhangom? Talán életemben már meg sem fogom tudni, hogy ki vagyok.

Amíg ezen gondolkodtam elkezdett világosodni.. Ránéztem a telefonomra, de még nem vettem a kezembe. Nem is kellett, mivel az időt anélkülis megtudtam, mert Mad telója ébresztőre volt állítva, és pontban 7-kor megszólalt.

- Fent vagy?- hallom meg kómás hangját.

- Nem is igazán aludtam el.

- Majd a buszon alszol.

- Akkor nem, ha nem kelünk fel.

- Igazad van - fekszik tovább, ahogy én is.

- Maddy!

- Igen?

- Most!- erre mindketten felültünk.

- Hánykor is indulunk?- túr bele az éjszaka 3-szor akkorára dagadt hajába.

-8-kor.-kelek fel, és beballagok a fürdőbe.

Azta és még azt hittem, hogy Maddy néz ki szörnyen. Gondolom magamban a tükör előtt állva. A szemeim alatt hatalmas lilás foltok, mintha beütöttek volna egy párszor. A szénaboglya a hajamhoz képest semmi. A nyakamat elfeküdtem, és most borzasztóan fáj. De most nem foglalkozok ilyen rettenetesen nagy "apróságokkal", hanem inkább gyorsan elkészülök. Most az egyszer tényleg nagyon hamar végeztem, és ahogy kiléptem a fürdőszobaajtón, Maddy szinte felborított úgy rohant be. Miközben öltöztem sikítást hallottam. Oda rohantam a hangforrásához, ami ebben az esetben az ablak volt. Maddy is kirohant a fürdőből, fogkefével a szájában, félig fésült hajjal. Így már együtt néztük, ahogy Amy (egy lány az intézetből) a földön fekszik és rángatózik, miközben 3-an fogják le. A sikítás valószínűleg a barátnőjétől Aria-tól jött.

- Mi lehet vele?- néz kifelé ijedten Mad.

- Mint minden egyes alkalommal, megint epilepsziás rohama lehet.

- Még eggyel kevesebb kiránduló - vonul vissza a fürdőbe.

Háromnegyed nyolcra már mi is lent voltunk a busznál. Bepakoltuk a csomagjainkat, és elindultunk. Annyit hülyéskedtünk és nevettünk az útközben, hogy az már szinte egészségtelen. Egy srác felhozott egy gumipókot és feltette Maddy fejére, és mikor észrevettük érdekes módon én sikítottam a nagyobbat. Annyiszor megálltunk az útsorán, hogy este lett, mire odaértünk. Ahogy leszálltunk a buszról a faházakba rohantunk. Természetesen egyből elfoglaltam az ablak melletti ágyat. Egy ilyen kis házikóba úgy 15 ágy van, ezért a lányok be is fértek. Még mázli, hogy nem lakunk túl sokan az intézetben. Szombat van, és jövő hét csütörtökön indulunk haza. Ma este még nem csinálunk semmit, maximum kipakolunk, és persze csajos beszélgetést folytatunk.

A sikeres berendezkedés után neki is álltunk a kis "pizsi partinknak"

- Akkor először vegyük elő az édességeket, és üljünk le a földre az ágyak közé! - mindig ezt csináljuk, ez a végjegyünk. Előszedtünk mindent, majd leültünk.

- És mi legyen az első játék?- kérdezem.

- Ú! Játszunk olyat,hogy valaki kérdez és mindenki egyesével válaszol.

- Én kezdem!- vágja rá egyből Maddy, mire mindenki csak bólint. - Akkor...Ha bárkivel járhatnál a világon,ki lenne az?

- Akkor el is kezdheted a válaszláncot!- fogom meg a vállát.

- Ez egyértelmű, Riker Lynch.

Még elhangzott vagy 4 Harry, meg kb 6 Louis és érdekes módon 3 David Henrie is.

- És te Laura?- bökdös Mad.

- Nem is tudom. Nincs kedvencem, ezek közül az akármik közül - húzom el a szám.

- Akkor legyen...- állnak neki méregetni,majd egymásra néznek,és szinte egyszerre mondják:

- Ross Lynch.

- MI?! NEM! Bárkit csak őt ne - tiltakozok.

- Szerintem nagyon...- vesz be egy gumicukrot. - Bor íze van a gumimacinak. - fejezi be.

- Mi?- nézek rá pöszén.

- Ja! Igazából azt akartam mondani, hogy nagyon összepasszoltok, de közben bor íze van a gumimacinak.

- Tényleg?- veszek be én is egyet. - Tényleg.

- Figyelsz te rám egyáltalán?

- Te se figyelsz saját magadra - vonok vállat.

Úgy éjfélig beszélgettünk, röhögtünk, majd jött a nagy ötlet. Menjünk ki nézni a csillagokat. Kimentünk és a földön fekve bámultuk az eget. Egyszer csak egy hullócsillagot láttam meg.

- Nézzétek!- mutatok fel. - Mindenki kívánjon valamit!- becsuktam a szememet, és kívántam "Csak egy esélyt kérek, hogy megtudjam, hogy ki is vagyok én valójában"

- Ross szemszög -

- ROOOSSSS!- lép be ordítva Ell a szobámba.

- MI VAN?- nézek fel kómásan.

- Rik üzeni, hogy szedd rendbe magad a webvideóhoz.

- Webvideó?

- Igen. Csinálunk egy videót és feltöltjük a netre - magyarázza.

- Tudom mit jelent. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért csináljuk.

- Mert három országban is meghirdetjük, hogy táncost keresünk.

- Melyik országokból jönnek?

- Nagy-Britannia, Franciaország és az USA. Küldenek be videót, ahol táncolnak és, majd kiértesítjük őket, ha jöhetnek.

- Értem... És mikor vesszük fel?

- Úgy 10 perc múlva - lép be Riker is.

-Ó, hogy az a...- húzom a fejemre a takaróm.

- Öcsi!

- Mi van?- ülök fel.

- Ne hisztizz!- megy ki az ajtón, mire visszadőlök. - És állj neki készülődni!- kiabál a folyosóról.

Sikeresen kikászálódtam az ágyból, és elkészülődtem. Mire leértem a lépcsőn, már a többiek beállítottak mindent. Hetedik próbálkozásra sikerült normális felvételt összehoznunk. Feltöltöttük, és vártunk,és vártunk...  

-1.fejezet-

- Laura szemszöge -

- LAURA! Laura!- ugrál Maddy az ágyamon.

- Mi van?! Mi van?! Mi van?!- kiabálok vissza totál kómásan.

- Semmi, csak kezdtem egy kicsit unatkozni - vont vállat.

-Ó Maddy te ....!- fojtom nem túl szép szavaimat a párnámba.

- Jól van, na!- veszi el. - És ne aggódj! Nem csak azért riasztottalak meg éjnek évadján, mert unatkozok, hanem, mert már csak 1 napunk van arra, hogy vásároljunk a kirándulásra - tapsikolt.

- Te mindig csak vásárlásra tudsz gondolni? Tavaly is pontosan ugyan ekkor mentünk a te kis "nagy bevásárlásodra".

- Tudom, de idén a Riviérára megyünk. És az elképesztően jó hely - ugrándozik tovább.

- Hidd el Maddy ezt a kirándulást nem csak te várod. Hisz eddig mindig olyan helyekre mentünk, ahol nem igazán tudtunk magunkkal mit kezdeni.

- Hát igen! És most menjünk az Amour Pour Toujours-ba, mert sürgősen új fürdőruhát kell vennem!

- Rendben! Rendben, csak hagyd, hogy felöltözzek!- egyeztem bele. Gyorsan elkészültem, és Maddy már is rángatott ki a szobánk ajtaján. Ma megint az a sznob felügyelő van szolgálatban, aki mindig bent akar minket tartani, ezért nagyon halkan kell kijutnunk. Már majdnem kint voltunk az ajtón, de pont ott lépett be az, az idesegítően mogorva intézet vezető.

- Hova-hova?- állja el az utunkat.

- Mi csak a kirándulásra szeretnénk vásárolni - néztünk rá kiskutya szemekkel, de nem igazán hatotta meg.

- Nem!- válaszolt a fel nem tett kérdésre.

- De légyszi, légyszi, légyszi!- kérleltük, már szinte annyira, hogy előtte térdeltünk.

- Egy feltétellel.

- Mi az?- kérdeztük szinkronban.

- Keressétek meg nekem Jeremy Felton-t!- erre nem mondott egyikünk sem semmit, csak felrohantunk a lépcsőn egyenesen a 3/6-os szobába. Majd kirángattuk Jeremy-t a szobából, le a portára.

- Itt van!- mutatok rá.

- Köszönöm lányok! Most már mehettek!- mondta, mi meg szépen lassan kiballagtunk az ajtón. A butik ahova drága barátnőm menni akar, MINDIG, körülbelül 1 km-re van az intézettől. Olcsó hely, de nagyon jó dolgok vannak ott. Kivételesen hamar végeztünk, mert Maddy már előre kinézte az új bikinijét.

Visszasétáltunk ahhoz a bizonyos "innen majd akkor mehetünk el, ha piros hó esik" épülethez, és bementünk. Bent egy párt láttunk, aki Jeremy-vel beszélgettek. Egyszer csak elkezd felénk rohanni.

- El sem fogjátok hinni csajok, hogy mi történt!

- Ha nem mondod el, akkor biztos nem fogjuk- nevetek.

- Szóval...

- Bökd már ki, Jer!- sürgeti meg egy kicsit Maddy.

- Látjátok azt a két embert?

- Persze.

- Ők az igazi szüleim, és értem jöttek.

- Tényleg?- kerekedik el a szemem.

- 16 éves koromra csak visszaáll az életem az eredeti kerékvágásába.

- Annyira örülök neked!- ölelem meg, majd Mad is.

- És most hova mész?- kérdezi a barátnőm.

- Nancy-ba. Már össze is pakoltam, és kb. 10 perc és indulunk.

- Akkor, szia! És jó életet!- öleljük meg mind a ketten. Felsétáltunk a szobába, pontosabban Maddy felugrált, én meg, mint egy élő hulla felballagtam. Örültem, hogy Jeremy-re rátaláltak a szülei, de a szívem legmélyén azt kívántam, bárcsak ő maradna és én mehetnék el a szüleimmel. Lehet, hogy soha nem fogom megismerni őket. Pedig kíváncsi lennék milyenek, vagy, hogy van-e testvérem. Nem mondom, hogy borzalmas itt lenni, de fogalmam sincs róla, hogy miért vagyok itt, és hogy ki is vagyok én.

- Laura minden rendben van?- néz rám Maddy aggódóan, miközben leül az ágyára.

- Persze,csak...

- Csak szeretnéd tudni, hogy a te szüleid miért nem jöttek még érted.

- Tudod milyen rossz úgy felnőni, hogy...

- Hogy nincsenek szüleid? De tudom,és nem izgat, mi van velük,vagy hogy miért hagytak itt.

- Engem szinte biztos, hogy nem hagytak itt. És téged azért nem érdekel, mert te ismered őket, de én nem ismerem a saját szüleimet.

- Megnyugtatlak Laura. Nem is fogod - erre nem tudtam mit mondani, csak sírva kirohantam a szobából. Sokan mondták már, hogy Maddy kibírhatatlan, de én még sosem vesztem vele össze. Még kisebb vitáink sem voltak, SOHA. Most viszont nagyon megbántott. Még csak nem is sejtem, hogy mi baja lehet. Miközben ezen gondolkodtam, egyre lejjebb másztam a tűzlétrán, majd leültem az egyik ablakpárkányra. Csak sírtam és sírtam. Nemcsak azért, mert a legjobb barátnőm megbántott hanem, mert tudom, hogy igaza van.

- PEDIG ÉN CSAK MEG SZERETNÉM TUDNI, HOGY KI VAGYOK!- kiabálok az ilyenkor már üres Párizsba - Olyan nagy kérés ez?- potyogtak tovább a könnyeim.

- Nem - hallok egy halk hangot a fölöttem lévő ablakból.

- Maddy?- nézek fel a tériszonyos lányra, aki a 4. emelet párkányán ül, és szorítja az ablakkertet.

- Csak azért jöttem, hogy elmondjam. Sajnálom!

- Mégis mit? Azt, hogy nem tudok beletörődni a sorsomba?

- Nem. Azt sajnálom, hogy nem támogatlak. Egy legjobb barátnak nem ez lenne a dolga. Te mindig megvédtél engem a többiek sértéseitől, ha valami hülyeséget csináltam te mindig ott voltál, és elvitted helyettem a balhét. Ha valakit ebben a házban megszívattam, te kaptál büntetést, és téged vertek meg a többiek, helyettem. Ha valami, vagy valaki miatt alakult ki az a furcsa érzés, amitől összeesel és sikítozol, akkor az én vagyok. Sosem voltam,és nem is leszek olyan jó barát,mint te - mire ezt az igazán megható monológot befejezte, már ő is sírt,és ezáltal nem látott semmit, így én mellé ültem a párkányon.

- Már most jobb barát vagy, mint én valaha is leszek. Melyik barát képes szembenézni a félelmeivel, és feladni a büszkeségét csak azért, hogy megvigasztaljon. Melyik az, ha nem a legjobb barát? Hisz mikor idekerültél, már tériszonyod volt, mert az apád 2 éves korodban egy párszor kilógatott az ablakon. Te magad mondtad egyszer, hogy azért nem foglalkozol a múlttal, mert túlzottan fáj, ezért mindig a büszkeséged és az egód szintjét növeled. Azzal, hogy beismerted, ami velem történt eddig az a te hibád, feladtál mindent.

- Mert nincs olyan dolog, érzés, emlék, amit ne adnék fel azért, hogy újra együtt nevessünk, mert nélküled semmi sem lenne ugyanolyan.

- Ahogy nélküled sem.

- Barátok?- néz rám könnyes szemekkel.

-A legjobbak - öleljük meg egymást. - Most viszont már menjünk be, mert még nem pakoltunk össze, és holnap reggel indulunk! – mondtam, majd bemásztunk az épületbe. Úgy 11-ig válogattuk a holmijainkat, mire sikerült bepakolnunk a legfontosabbakat.

Még úgy másfél órán át beszélgettünk, majd elaludtunk.

- Ross szemszöge -

- ROSS SHOR LYNCH! MÁR MEGINT MI A FENÉT MŰVELTÉL?!- hallom Rocky hangját, miközben belép a táncterembe.

- Nem tudom, miről beszélsz - lépek a sporttáskámhoz.

-ARRÓL BESZÉLEK, HOGY...- kezd el kiabálni,miközben felránt a földről. Viszonylag könnyen megúsztam, mert drága Delly-m pont ekkor lép be az ajtón.

-ROCKY! MIT MŰVELSZ?!- szalad oda hozzánk.

- Csak beszélgetek az én IDIÓTA öcsémmel - emeli ki a rám tett jelzőt.

- Már megint mit csináltam?- értetlenkedek.

- Bella miattad lépett le, ahogy Abby is.

- Még mindig nem vágom, miért az én hibám az, hogy elmentek.

- Azért te barom, mert neked minden táncosunkkal össze kell szűrnöd a levet! De remélem képben vagy azzal, hogy ez már a hetedik meghallgatás, amit tartani fogunk. Lassan nem marad lány LA-ben, aki táncol.

- Jó lehet, hogy egy kicsit, de tényleg csak egy icuri-picurit, elszúrtam a dolgokat. De most mit tegyek? Ha megmondom nekik, hogy esélyük arra, hogy összejöjjenek velem 1 a millióhoz, akkor azért húznak el a francba.

- Nem érdekes srácok! Ezért nem érdemes veszekednetek!- jön oda Riker is.

- Te meg se szólalj!- akad ki Rocky Riker-re is.

- Velem meg mi bajod van?

- Neked egy táncos se tetszik. A bemutatkozásnál már a legutóbb is öt csajt elküldtél a következő indokokkal. "Túl alacsony" "Túl magas" Nem tetszik a járása" Zavaróan hosszú a haja", és az utolsóra már nem is emlékszem, mit mondtál, mert olyan eszeveszettül hülye kifogás volt.

- Tök mindegy!- szól bele az egyre nagyobb vita félébe Rydel. - Újra meghirdetjük, hogy táncost felveszünk, és majd lesz valami.

- Lehetne jövő hét hétvégén a meghallgatás!- javasolja az akkor belépő Ell. Kezében két kávéval jött, amiből az egyiket odaadta a nővéremnek, majd nyomott egy puszit az arcára.

- Ez meg mi volt?- nézek rájuk.

- Rydellington- nevet Ell.

- Azt csak a rajongók találták ki. Ugye Rik?- fordulok oda, de a bátyám csak nagyban lapít. -Rocky?- kapom oda a fejem a másik tesómhoz.

- Tudod öcsi...- vakarja meg a tarkóját.

- Bökjétek már ki!

- De ez neked még olyan, mint hogy nem létezik a Télapó, vagy, hogy nincs fogtündér.

- De a fogtündér igenis létezik. Még mikor az utolsó tejfogam kiesett, úgy...- kezd el számolni az ujjain Ellington.- 14 éves koromban...Várj! Nem, 15 éves koromban. A lényeg, hogy láttam.

- Az Rydel volt szárnyakkal, és tütüben, meg tiarában – töri össze Ell álomvilágát Rocky.

- Biztos vagyok benne, hogy az a fogtündér volt. Csak megismerném a saját barátnőm!

- A saját mid?

- Nem mondtam semmit - fut az ajtó felé.

-ELLINGTON LEE RATLLIFF ÉN ESKÜSZÖM KINYÍRLAK!- ordítom. Vagy 30 körön át kergettem a teremben, mire elfáradtam, és nem kaptam levegőt.

- Na... mi...van? Mi...van?- próbált pattogni, de már ő sem igazán bírta.

- Na...jó!- mutogatok, hogy adjon egy percet,amíg levegőhöz jutok. Pár perc múlva, már volt elég oxigén a tüdőmben, hogy beszélni tudjak, mármint normálisan.

- Meg akarsz még ölni?- bújik Delly háta mögé, még mielőtt bármit is mondhatnék.

- Nem. De egy valamit ígérj meg!

- Bármit, csak kíméld meg az életem. Amúgy mi lenne az?

- Vigyázz a nővéremre!- megyek oda és ölelem meg Rydelt. - Ja és visszatérve a fogtündéres dologra... Tényleg a csajod vágott át- nevetek.

- És ami még az Ell féle mesevilágnál is fontosabb az az, hogy mikorra tegyük a táncos válogatót – szakítja félbe Rik a drámai pillanatunkat.

- Szombat? Mármint jövő héten - kérdi Rocky.

- Az jó lesz - mondom.

Hazafelé úton egész végig azon gondolkoztam, hogy valami miatt ez a meghallgatás más lesz, mint a többi.i...