- Riker -
- Lányok! - kopogok az ajtón, amit már az előbb kinyitottam.
- Tessék? - néz rám Maddy könnyes szemekkel.
- Minden oké? - erre a kérdésemre kicsit megrázza magát és vesz egy mély levegőt.
- Jobbulást Laura! - mosolyog vissza egy pillanatra barátnője felé, majd engem kikerülve kimegy és leül. Fejét a saját ölébe hajtja és csak annyi látszik, hogy mozog a válla. Biztosan sír...
- Vanessa! - szólok a bent tartózkodó lánynak, aki Lau ágya szélén ül. Felnéz rám, tekintetében a boldogság és az aggodalom egyszerre tükröződik. Valamit mond Laurának, gondolom jobbulást kíván neki, majd engem kikerülve kimegy és Ross nyakába ugrik.
- Egy pillanat Laura - intek be szegény lánynak, majd kilépek a többiekhez, hogy megtudjam mi folyik itt.
- Megtaláltam, el sem hiszem, hogy végre megvan! - ölelgeti továbbra is Vanessa az öcsémet.
- Biztos vagy benne? - néz kissé kétségbe esetten, de mégis bizakodva Ross a karjai közt tartott lányra.
- Te magad mondtad, hogy olyan mint én. Pontosan annyi idős, Párizsban találtak rá és olyan hangja van, ami csak egy Marano-nak lehet.Megtaláltam a húgomat... - borul újra a nyakába.
- Laura a húgod? - nézek elképedve. - De honnan tudod biztosan? És Maddy mitől van úgy összetörve?
- Engem felismert és őt nem. Valami hasonló az oka annak, hogy tudom, Ő a kishúgom és végre megtaláltam, egy kis örömöt ti is produkálhatnátok!
- Én örülök veled, de a barátnőm teljesen ki van bukva és így nehéz vigyorogni - simítok végig a karján.
- És neked milyen indokod van arra, hogy nem pattogsz velem örömömben? - fordul Ross felé.
- Először is, nem vagyok csaj. Másodszor pedig... - vesz egy mély levegőt. - A saját barátnőm nem emlékszik rám.Veled és Cameron-nal sosem történt ilyen, de mi... Most akár örökre elveszíthetem - indul el a kórterem felé, majd óvatosan benéz, de végül arra jut, hogy elmegy. Bementem Laurához, aki, nos... szerintem most még egy pillangónak is tud örülni.
- Szia - támaszkodok meg az ágyában. - Jobban vagy?
- Ha úgy vesszük, akkor igen. Van egy nővérem, és egy legjobb barátnőm. Te pedig vagy a...
- Riker, Maddy barátja - mosolygok. - Nagyon aggódik érted, és én is - még egy darabig bent voltam nála, mindenki bemutatkozott neki, újra, majd haza indultunk. Arra jutottunk Vanessa-val, hogy nem mondjuk el még senkinek azt, amiről tudomást szereztünk, majd a vizsgálatoknál úgy is kiderül. A vacsoránál néma csend uralkodott és senkinek sem tűnt fel az, ami nekem és Delly-nek igen... Ross nem ül közöttünk.
- Ross -
Már késő este van és én még mindig a kórház körül mászkálok. Erőt vettem magamon és bementem az épületbe. A nővér fent az osztályon megállított, de aztán hajlandó volt beengedni Laurához. Beléptem a kórterembe, ahol barátnőm már mélyen aludt. Leültem az ágyára és megfogtam a kezét, amit branül fedett.
- Huh! Hol is kedjem... Először is: szia, Ross vagyok. Én voltam az az idióta, akivel találkoztál, mikor betoltak ide. Tudom, hogy nem emlékszel rám, de mi együtt... Gondolom érted. Azzal is teljesen képben vagyok, hogy nem hallasz, de azért elmondom, hogy... Szeretlek.
