- 5. fejezet -

- Laura -
Reggel lebaktattam a konyhába, mert komoly vízhiányom volt. Öntöttem magamnak egy pohárral és a pult mellett állva elkezdtem iszogatni.
- Jó reggelt! - lép be Stormie.
- Neked is - mosolygok.
- Mit szólnátok, ha ma lemennénk a strandra? - kérdezi, miközben a kómás társaság bejön a konyhába. Erre persze mindegyiknek egyből kipattant a szeméből az álmosság.
- Még kérdezed? Anya tudod, hogy oda bármikor szívesen megyünk - vigyorog Rocky.
- De ugye Maddy-ék is jöhetnek? - néz kiskutya szemekkel Riker.
- Persze hogy jöhetnek - vesz le egy kupac tányért Mark.
- Mi? - nézünk pöszén Mad-el.
- Azt hittétek, hogy kihagyunk titeket? Most már ti is a család részei vagytok - nevet Stormie. Oldalra pillantok és már csak azt látom, Riker átkarolja Maddy-t. Nem kispályás a srác. Viszont nekem egy idegesítő tényező hiányzik az életemből.
- Hol van Ross? - nézek körbe.
- Lehet, hogy még alszik. Felkeltenéd? - kér meg Mark.
- Persze - állok fel, majd elindulok a szobája felé. Bekopogok, de választ nem kapok. Belépek a szobába. A redőny le van húzva, így kettőig nem lehet látni. Leültem egy székre és néztem, ahogy alszik. Nem tudom, hogy mit szeretnek ennyire ezen a szerelmesek. Szerintem dögunalmas bámulni, ahogy a másik békésen alszik. Ahogy fel le mozog a mellkasa, kócos haja a szeméhez lóg. A takaró óvatosan érinti csupasz bőrét, és... Te jó ég! Mégis mit művelek?! Látszik még reggel van. Felálltam és az ágyhoz léptem.
- Ross! - szólok halkan, de semmi reakció. - ROSS! - kiálltok rá, de erre sem reagál. Tuti nincs olyan szerencsém, hogy meghalt. Leültem az ágya szélére, és onnan próbálkoztam, de semmi. Miért is kelne fel arra, hogy szólnak neki. Végül is ő Ross Shor Lynch. Akkor marad a B terv. Óvatosan végig simítottam a karján. - Ross! - szólítom meg újra, mire egy hirtelen mozdulattal magára ránt. - A frászt hozod rám - próbálok szabadulni a kezei közül, de nem igazán jön össze. - Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy megyünk le a strandra. Apukád küldött és...- persze hogy nem hagyja, hogy befejezzem, mert az ujját a szám elé helyezi.
- Shhhh! Nem kell magyarázkodni - mosolyog, majd egy pillanat alatt felém tornyosul.
- Először is, nem magyarázkodtam, csak a tényeket közöltem. Másodszor pedig, javasolnák neked egy Tic-Tac-ot, vagy egy rágót, de nekem az is jó, ha elmész fogat mosni.
- Valami ezek szerint nem fog változni - forgatja a szemét.
- Mit hittél? Megfektetsz az első napokban? - vonom fel a szemöldököm. - Esélyed sincs - mászok ki alóla. - Szerintem szedd össze magad, mert kezdesz szánalmasan hatni - nyitom ki az ajtót, majd kilépek rajta. A többiek már a szobáikban vannak, legalábbis Rydel tutira, mert lehet hallani, ahogy dobálja a cuccait. Bementem átöltözni, majd leballagtam a nappaliba. Riker és Ross már bent ültek a kanapén.
- Gyors voltál - néz csodálkozva Riker.
- Talán baj? Nem szokásom sokáig időzni a tükör előtt - mosolygok.
- Dehogy baj, csak egyetlen húgom, aki állandóan a tükör előtt lóg - nevet. - Így egy kicsit meglepett.
- Ne aggódj, csak én fogok meglepetést okozni, mivel Maddy olyan készülődés közben, mint egy anyatetű - ülök le mellé.
- De dögös anyatetű - állapítja meg, mire én csak a szememet forgatom. Rocky és Ryland is levánszorog hozzánk, majd lassan mindenki leér. Mivel annyian vagyunk, mint az oroszok, így a busszal mentünk és nem a kocsival. Ahogy leértünk Rydel elkapta kezemet és kirángatott napozni, én meg persze Maddy-t is húztam magammal. Kifeküdtünk és elkezdtünk beszélgetni, de nagyon nem tudtunk belemélyedni egyetlen témába sem, mert valaki Delly-re kiabált. Hátra néztünk és egy csajt láttunk integetni. Odajött hozzánk és egyből megölelte Rydel-t.
- Egyébként sziasztok - nevet. - Én Vanessa vagyok. Delly BFF-je - mutatkozik be.
- Én Maddy vagyok. Ő pedig itt az én BFF-em Laura - a nevem hallatán egy kicsit elsápad, de egy pár másodperc múlva visszanyeri a színét.
- Igazán szép neved van - sóhajt egyet.
- Köszi. De minden rendben van? - nézek rá.
- Persze - mosolyog, ugyan nem valami meggyőzően, de mosolyog.
- Van kedved velünk tölteni a napot? - kérdezi Rydel.
- Az csúcs lenne, és anyuék amúgy is megint nekiálltak dumálni - neveti el magát, majd leül közénk.
- És mit szoktál csinálni itt a napsütötte LA-ben? - kérdezi Mad.
- Színésznő vagyok. Mondjuk rendezők a szüleim, így könnyű - mosolyog.
- Az csúcs! Laura is igazán tehetséges színész, csak nem hajlandó beismerni. Sőt nagyon jól is énekel - nevet Maddy.
- El ne hidd neki - nevetek én is. - Amúgy kik a szüleid?
- Marie és Adam Marano.
- Nem ők rendezték azt a...
- De tényleg az ők voltak - állapítja meg Maddy.
- És azt mondod, hogy tudsz énekelni? - néz rám Vanessa.
- Nem, azt ő mondja - mutatok a mellettem ülő barátnőmre.
- Kicsit arrébb van egy színpad, ahol bárki énekelhet, ha elviseli, hogy megdobálják, hogyha rossz - néz el a távolba nevetve. - Gyere! - ránt fel.
- Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
- Csak egy dal. Mégis mit történhet? - állunk meg a színpad mellett, majd felvesz az asztalról egy mikit és a kezembe nyomja.
- Totál leéghetek. Szerintem ez nem a legjobb ötlet. És tutira nem megyek fel a színpadra.
- Akkor énekelj duettet valamelyik Lynch-el. Mondjuk Ross-al. Úgyis mindig téged bámul.
- Nem tudom miről beszélsz, de nem igazán rajongom a szöszi méregzsákért.
- Pedig cuki pár lennétek.
- Remélem most csuklik - forgatom a szemeim.
- Egyforma méregzsákok vagytok Ross-al úgyhogy...
- Ki egy forma velem? - jön oda az emlegetett, majd ad egy puszit Vanessa arcára, mire én ismét csak a szememet forgatom. Szeretem ezt csinálni. - Talán féltékeny vagy? - vigyorog Ross.
- Úgy nézek ki? - kérdezem unottan.
- Nem is tudom - lép nagyon közel, már-már túl közel, majd megpróbál megcsókolni, de lefogom a száját.
- Meg ne próbáld!
- Felfáradna végre a gerlepár egyik fele a színpadra? - nevet Vanessa.
- Énekelni akarsz? - néz rám tágra nyílt szemekkel.
- Nem akarok, de fogok - nézek elszántan.
- VANESSA! - kiabál egy srác. Egek itt mindenki ismer mindenkit?
- Szia Cameron! - öleli meg.
- Csá haver! - ad egy pacsit neki Ross.
- Ki a bikinis szépség? - néz rám.
- Laura vagyok - mosolygok. Komolyan szám szinte a fülemig érhet, de nem érdekel, mert ez a srác egy félisten.
- Csodálatos lánynak, csodálatos név kell - mosolyog. OMG! Mindjárt hátast dobok a mosolyától. - Én Cameron vagyok. De hívj csak...Álmaid lovagjának - kacsint.
- Maradok az eredeti nevednél, de a jelzőt jól használtad - nevetek.
- Énekelni készültél? - mutat a mikrofonra.
- Azt hiszem, de...
- Nem lenne kedved egy duetthez? Velem - villant egy mosolyt.
- Persze - vágom rá egyből.
- De az előbb velem nem akartál...
- Shhhh! Had beszéljen a helyes pasi - csitítom Ross-ot vigyorogva. Felmentünk a színpadra és elkezdtünk spontán dalolni.
https://www.youtube.com/watch?v=o2RPiydd3VQ

- Riker -

- Mizu tesó? - lépek Ross mellé.
- Beleszerettem az egyetlen lányba, aki nem hever a lábaim előtt - sóhajtozik.
- Ha nem a tiednél telepedett meg, akkor kiénél? - kérdezem nevetve.
- Cameron lába előtt heverészik éppen - mutatok a színpad felé.
- De jó hangja van... Mármint... Áh haver lásd be, nincs esélyed nála! Fogadd el és barátkozz meg a gondolattal! És most megyek, mert ugyan te reménytelen eset vagy, de nekem még van esélyem - veregetem vállba, majd oda sétálok Maddy-hez, aki a színpaddal szemben ül Delly-vel.
- Szia! - hajolok fölé hátulról és súgom a fülébe.
- Asszem nekem meg kéne néznem, hogy mit csinál Vanessa - áll fel a húgom.
- Milyen a part? - ülök le mellé.
- Nedves - neveti el magát.
- Ha nem mondod észre se veszem - karolom át nevetve. Rám emeli a tekintetét, majd halványan elmosolyodik. - Szeretsz szörfözni? - kérdezem meg végül.
- Mást se hiányoltam Párizs szélén, mint a szörföt.
- Akkor majd megtanítalak- állok fel és őt is felhúzom magammal. A deszkámhoz megyünk, amit anyáék mellett hagytam.
- Riker drágám szia! - áll fel Marie.
- Marie, Adam sziasztok! -ölelem meg őket, mire Maddy csak pöszén néz. - A család barátai - súgom oda neki.
- Aha. Jó napot, én Maddy vagyok! - mutatkozik be.
- Szia! Én Marie vagyok, ő pedig itt a férjem Adam. És nyugodtan tegezz minket.
- Óh, rendben - tűr egy hajtincset idegesen a füle mögé.
- Egyébként láttam, hogy elég jól elvagytok a lányunkkal - mosolyog Marie.
- Igen Vanessa nagyon kedves. Épp az előbb szaladt el valahova Laurával, vagyis énekelni - nevet. Marie és Adam arcán átfut egy kis szomorúság a Laura név hallatán, de amint láttam gyorsan elkergették a rossz gondolatokat.
- Ez nagyszerű, de most egy kicsit elrabolnálak - kulcsolom össze az ujjainkat, mire elmosolyodik.
- Rendben menjetek csak - int Adam. Felkaptam a deszkám és elindultunk a víz felé. Felültettem Maddy-t a deszkára, mire felborult.
- Látom a deszka nem a baráti köröd része - folytom vissza a röhögést, kevés sikerrel, erre ő lefröcsköl. Elkezdünk szórakozni a vízben, én meg hirtelen indulattól vezérelve lemerültem a víz alá, majd Maddy háta mögött feljöttem. Átkaroltam a derekát, majd magam felé fordítottam és megcsókoltam.

Cameron

- 4. fejezet -

- Laura -

Reggel mikor kinyitottam a szemem azt láttam, hogy Maddy táncikálva mászkál fel-alá a ruháival a kezében. Valami nagyon jó dolog történhetett, mert megesett rajtam a szíve és nem keltett fel. Felemeltem a telefonom az éjjeli szekrényemről...
- Már 10 óra elmúlt? - pattannak ki a szemeim.
- Igen. Éééés... - nyújtja el mondatot.
- És mi van? - kérdezem türelmetlenül, miközben felülök az ágyon.
- Holnap LA-be repülünk! - mondja lelkesen ugrálva.
- LA-be? De hogy? És miért? És ugye most nem álmodok és kelek fel arra, hogy még csak 8 óra van, de te már az ágyamon pattogsz? - kapkodom összevissza a fejemet.
- Nem, nem álmodsz, az R5 minket választott táncosnak - ugrándozik tovább.
- Fel kéne kelnem igaz? - kérdezem nevetve, majd visszadőlök az ágyra. Drága barátnőm nagy izgalmába az én bőröndömbe is bepakolt, miközben én kikászálódtam az ágyból. A nap hátralévő részében hallgattam Maddy "Egyszer úgyis Riker Lynch barátnője leszek" elméletét, majd azt, hogy " Ha összejössz Ross-al Laura, akkor lehetne duplarandink". Természetesen ez tuti nem fog összejönni, mármint nem a duplarandi, hanem a Ross-os dolog. szerintem nem passzolunk össze.

- Szombat reggel 8 óra -

- Maddy, ha nem sietsz, akkor nem megyünk sehova sem, max vissza az intézetbe - toporgok a repülőtér előtt tollászkodó barátnőm mellett. Sikeresen bejutottunk az épületbe, és még a gépet is elértük. A jegyünk I. osztályra szólt, így felmentünk a gépre és leültünk a helyünkre.
- Mennyi is az út? - néz rám izgatottan Mad.
- Pont annyi, hogy lesz időd lenyugodni. Kb 10 óra- válaszolok. A gépen, mint a bunda úgy aludtam. Mikor felkeltem már Amerika fölött jártunk. Mindig is éreztem, hogy valami köt ehhez az országhoz. Amikor LA-be értünk úgy éreztem, hogy itthon vagyok. Felfoghatatlan érzés. Kisétáltunk az épület elé, ahol Maddy hang nélkül mutogatott valamit. Nem értettem mit akar, fejemet egy pillanat alatt elfordította. A pojácák társasága tárult a szemem elé. Kivéve az a csaj asszem Rydel? Talán... A lényeg, hogy őt bírom klassz a stílusa és a hangja is. Ahogy odaértünk hozzájuk az a magas szőke elvette Maddy-től a bőröndjeit, majd felment vele egy buszra. gondolom a turnébuszuk lehet. A másik szöszi, Ross bepróbálkozott, de én csak felkaptam a táskákat és felmentem Mad után a buszra.
- Még nem volt időm rendesen bemutatkozni - ül le mellém Rydel. - Rydel Mary Lynch. Te gondolom Laura vagy - hadarja vidáman.
- Igen. És örülök, hogy találkozhattam veled élőben - mosolygok.
- Akkor gondolom nagy R5er vagy, ha jelentkeztél hozzánk táncosnak.
- A helyzet az, hogy nem. A zenétek klassz és gyakran hallgatom, téged nagyon bírlak, elképesztő vagy. Viszont a banda többi tagjáért annyira nem vagyok oda, mármint persze viccesnek tartom Ellington-t és Rocky és Riker is jó fejnek látszik, de az öcséd, nos...
- Végre egy csaj, aki nincs oda a tesóimért. Édes istenem köszönöm! - ölel meg.
- Asszem mi eléggé jóban leszünk - állapítom meg mosolyogva.
- Szerintem is - mosolyog vissza.
- Egy kérdés. Most mégis hova megyünk? - nézek pöszén.
- Hát Maddy-nek írtunk egy sms-t, hogy esetleg nálunk is lakhatnátok. Elég nagy a ház és van a vendégszobán kívül még két üres szobánk.
- Gondolom Mad ötvenmilliónyi smiley-val beleegyezett- nevetek. - Amúgy minden táncos nálatok lakott?
- Nem, dehogyis. A legtöbb táncos LA-i volt, de gondoltuk, hogy így legalább kicsit összebarátkozhatnánk. Plusz Riker-nek egy kicsit nagyon megtetszett a kis barátnőd.
- Ezt el ne mond neki, mert nem fogjuk tudni lehozni az égből.
- Sziasztok csajok! - ül le köreinkbe Ross. - Szándékosan nem hagytad, hogy segítsek, vagy csak szimplán nem hallottál? - néz rám reménykedve, hogy a második verziót választom.
- Akkor bemutatkozom. Laura vagyok. Van két lábam és két kezem, vagyis nem szorulok a segítségedre - magyarázom neki a tényeket.
- Fura lány vagy ugye tudod? - kérdezi nevetve.
- Csak mert nem dobok hátast tőled? Ez vicces, pedig sokan bírnak, mármint engem - erre Rydel csak nevet, de annyira, hogy majdnem sír. Ross csak szem forgatva arrébb áll. Megérkeztünk a házhoz, ami eszméletlenül hatalmas volt kívül, belül. Ahogy beléptünk a szülők lerohamoztak minket.
- Sziasztok! Stormie vagyok, ő itt a férjem Mark.
- Nagyon örvendünk! - mondta széles mosollyal az arcán Maddy.
- Milyen helyes lány, és nagyon édes ezzel a francia akcentussal - jegyzi meg Stormie.
- Ő itt Maddy, én pedig Laura vagyok- mutatkozok be.
- Igazán örülök - mosolyog. - De nem úgy volt, hogy mind a ketten Párizsból jöttök?
- Odavalósi mind a kettőnk, de csak Maddy francia, én nem tudom, hogy milyen nemzetiségű vagyok - magyarázkodom.
- Rendben kincsem - simítja meg a karom. - A szobáitokat már berendeztük. Maddy a tiéd az emeleten balról a második, pontosan Rydel és Riker szobája között. Laura a tied pedig jobbról az utolsó Ross szobája mellett.
- Köszönjük -indulunk fel.
- Ja és nyugodtan tegezzetek minket. Nem harapunk - nevet Mark. Igazán kedves emberek. Talán nem is lesz olyan vészes a méregzsák melletti szobában lenni.
- Megengeded végre, hogy segítsek? - jön oda nevetve az emlegetett.
- Asszem elbírom... - erre csak egy picit lehajtja a fejét. - De ha ragaszkodsz hozzá, akkor elfogadom az ajánlatod - enyhül meg a szívem rajta. Miért jelent neki ilyen sokat, hogy segítsen nekem? Olyan furcsa. Felpakoltunk a szobába, majd elkezdtem kipakolni. Épp a képeimet rendezgettem, mikor valaki kopogott. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.
- Talán zavarok? - néz rám Rydel.
- Dehogyis, csak a képeimet rendezgettem. Gyere be! - nyitom kijjebb az ajtót. Talán éjfél lehetett, mikor Delly visszavándorolt a saját szobájába. Őszintén nem bánom, hogy itt vagyok, mert annyira más mint az intézetben, persze jó értelemben. A szüleik úgy kezelnek minket, mintha ezer éve ismernének, pedig csak pár órája szállt le a gépünk.

-3. fejezet.-

Ezer sorry srácok, hogy ilyen későn jelentkezem. Remélem megtudtok bocsájtani. Megígérem minél gyakrabban próbálok majd részeket hozni :)

- Laura szemszög -

Reggel ismét Maddy sikítozására keltem, ahogy mindenki.

- Mi van Mad?- ülök fel kómásan.

- Az R5 táncost keres - ugrándozik.

- És?

- És az országból is lehet jelentkezni.

- Még mindig nem vágom - rázom meg a fejem.

- Te és én együtt, vagyis mi jelentkezünk!

- Muszáj?

- Igen. Elküldöm a múltkori táncunkat.

- Az, az, amelyiket az Eiffel torony alatt vettünk fel?

- Pontosan. És...- nyomkodja a telefonját. - Elküldve- vigyorog.

- Gyerekek!- ront be a felügyelő. - Készülődjetek, mert megyünk a partra!- jelenti ki, majd tovább megy.

Gyorsan felöltöztünk. Már ha lehet gyorsnak mondani, ha 15 lány egyesével megy be a fürdőszobába. A lényeg, hogy nagyjából másfél óra alatt mindenki elkészült. Indulásunk pillanatától hallgathattam, ahogy Maddy viháncol, hogy mi lesz, ha minket választanak ki. Komolyan olyan volt, mint aki ellopta a helyi Supermarket energiaital készletét, és meg is itta azt.

- Amúgy, hogy fognak kiértesíteni?- szakítom félbe.

- Email-ben. És állítólag, ha bekerülünk, akkor már a jövő héten Los Angeles-be fogunk menni- épp akartam kérdezni, hogy és mégis hol a bánatban fogunk lakni, de megelőzött. - És ne aggódj, könnyen találunk ott lakást- nyugtatgatott. 

Beszélgetésünk közben le is értünk a partra. Kifeküdtünk napozni, amikor már tökéletesen elhelyezkedtünk, az egyik srác leöntött vízzel, vagyis egy vödör vízzel.

- Nem megyünk be?- mutatok a tenger felé. - Most már úgy is mindegy, hogy vizes lesz-e a hajam, vagy sem- nevetek.

- Menjünk! Már amúgy is, úgy érzem magam, mint egy sült csirke- áll fel.

Bementünk, és mint a nem normálisak elkezdtük kergetni egymást. Futkosás és csapkodás, valamint egymás fröcskölése közben felmerült bennem a kérdés.

- Most te kergetsz engem, vagy én téged?- állok meg, mire ő is megtorpan.

- Nem tudom- egymásra néztünk, és elkezdtünk röhögni.

- Nem eszünk egy fagyit?- vetem fel az ötletet.

- Miért is ne?- von vállat.

Kimentünk a vízből, és egyből a fagyizó felé vettük az irányt. Maddy egy gombóc csokit és két  gombóc valamilyen hupikék törpikékes fagyit evett, és meg egy oroszkrémeset, egy oreósat és egy csokisa. Fagyizás után az egész csoport városnézésre ment. Az itt töltött időnk maradék rész főként strandolással, esti bulikkal és némi alvással telt, majd csütörtökön haza indultunk. A visszaút csendesen telt, mert mindenki hullafáradt volt. Otthon gyorsan lezuhanyoztam, és negyedóra múlva már aludtam is.

- Ross szemszög -

- Rik elküldted az emailt annak a két csajnak?- rohanok le a lépcsőn.

- Már a jegyeket is elküldtem, amik szombatra szólnak, és körülbelül most érkeznek meg Párizsba.

- Tolmácsot nem kéne fogadni?- ül le a kanapéra Delly egy tál müzlivel a kezében.

- Elméletileg angolul beszélnek.

- Akkor jó- von vállat.

- Hogy is hívják őket?- jön ki anya a konyhából.

- Maddy és...- gondolkozik Riker.

- És Laura- unom meg a várakozást.

- Mind a ketten 18 évesek, és nagyon ügyesen táncolnak - áradozik Rocky.

- Szemed levedd róluk!- töri össze Riker öccse becsajozós álmait, mire Rocky csak szemforgatva kiment a konyhába.

- Héj, Riker...- jön be Ell.

- Ha te is azt akarod kérdezni, hogy elküldtem-e az emailt és a jegyeket, akkor a válaszom neked is ugyanaz, mint Ross-nak.

- Még pedig?

- A repjegyek kb. most érkeznek Párizsba.

- Amúgy melyik csajtól jött az üzi?- tér vissza köreinkbe rocky.

- Maddy-től. Vagyis gondolom, hogy tőle, mert erről a címről jött: maddykitten@gamil.com- válaszolok, majd az ölembe veszem a laptopom. - Milyen címre küldted a jegyeket?- fordulok Rik-hez.

- Egy párizsi intézet címére, mivel azt adták meg. A neve, ha jól emlékszem... La Jeunesse Institut. De miért?

- Csak kíváncsi vagyok rájuk, hátha van fent valami kép, vagy közösségi oldal...- mondom, miközben írom be az intézet nevét.

Először rákeresek a Maddy-re a szőkeség elég csini. Meg is van! Twitter: @Maddy95

- Srácok! Ezt látnotok kell!- hívom oda a többieket, majd rámegyek a képekre.

- Ez Maddy?- marad tátva Riker szája.

- Nem, ember ez a mikulás álruhában. Még jó hogy ez Maddy.

- Menj rá Laurára!- utasít Rydel.

- Akkor @Lau95. Milyen kreatív nevek.- jegyzem meg, majd ismét a képekre kattintok.

- Ezek a csajok…- kezdi el Delly.

- Nem semmik- fejezzük be Riker-rel.

- És szombaton találkozunk velünk- pattan fel a nővérem.