-2.fejezet-

- Laura szemszöge -

Éjszaka nem sikerült túl sokat aludnom, végig azon járt az agyam, amit Maddy mondott. Mi van, ha igaza van, és tényleg nem fogom megismerni a családom. Mi van akkor, ha sosem jutok haza? Örökre Párizs utcáit fogom járni. Ki van zárva, hogy francia legyek. Mikor ide kerültem angolul beszéltem. De akkor mégis honnan jöttem? Vajon kitől örököltem az állítólagos színészi tehetségemet, vagy az énekhangom? Talán életemben már meg sem fogom tudni, hogy ki vagyok.

Amíg ezen gondolkodtam elkezdett világosodni.. Ránéztem a telefonomra, de még nem vettem a kezembe. Nem is kellett, mivel az időt anélkülis megtudtam, mert Mad telója ébresztőre volt állítva, és pontban 7-kor megszólalt.

- Fent vagy?- hallom meg kómás hangját.

- Nem is igazán aludtam el.

- Majd a buszon alszol.

- Akkor nem, ha nem kelünk fel.

- Igazad van - fekszik tovább, ahogy én is.

- Maddy!

- Igen?

- Most!- erre mindketten felültünk.

- Hánykor is indulunk?- túr bele az éjszaka 3-szor akkorára dagadt hajába.

-8-kor.-kelek fel, és beballagok a fürdőbe.

Azta és még azt hittem, hogy Maddy néz ki szörnyen. Gondolom magamban a tükör előtt állva. A szemeim alatt hatalmas lilás foltok, mintha beütöttek volna egy párszor. A szénaboglya a hajamhoz képest semmi. A nyakamat elfeküdtem, és most borzasztóan fáj. De most nem foglalkozok ilyen rettenetesen nagy "apróságokkal", hanem inkább gyorsan elkészülök. Most az egyszer tényleg nagyon hamar végeztem, és ahogy kiléptem a fürdőszobaajtón, Maddy szinte felborított úgy rohant be. Miközben öltöztem sikítást hallottam. Oda rohantam a hangforrásához, ami ebben az esetben az ablak volt. Maddy is kirohant a fürdőből, fogkefével a szájában, félig fésült hajjal. Így már együtt néztük, ahogy Amy (egy lány az intézetből) a földön fekszik és rángatózik, miközben 3-an fogják le. A sikítás valószínűleg a barátnőjétől Aria-tól jött.

- Mi lehet vele?- néz kifelé ijedten Mad.

- Mint minden egyes alkalommal, megint epilepsziás rohama lehet.

- Még eggyel kevesebb kiránduló - vonul vissza a fürdőbe.

Háromnegyed nyolcra már mi is lent voltunk a busznál. Bepakoltuk a csomagjainkat, és elindultunk. Annyit hülyéskedtünk és nevettünk az útközben, hogy az már szinte egészségtelen. Egy srác felhozott egy gumipókot és feltette Maddy fejére, és mikor észrevettük érdekes módon én sikítottam a nagyobbat. Annyiszor megálltunk az útsorán, hogy este lett, mire odaértünk. Ahogy leszálltunk a buszról a faházakba rohantunk. Természetesen egyből elfoglaltam az ablak melletti ágyat. Egy ilyen kis házikóba úgy 15 ágy van, ezért a lányok be is fértek. Még mázli, hogy nem lakunk túl sokan az intézetben. Szombat van, és jövő hét csütörtökön indulunk haza. Ma este még nem csinálunk semmit, maximum kipakolunk, és persze csajos beszélgetést folytatunk.

A sikeres berendezkedés után neki is álltunk a kis "pizsi partinknak"

- Akkor először vegyük elő az édességeket, és üljünk le a földre az ágyak közé! - mindig ezt csináljuk, ez a végjegyünk. Előszedtünk mindent, majd leültünk.

- És mi legyen az első játék?- kérdezem.

- Ú! Játszunk olyat,hogy valaki kérdez és mindenki egyesével válaszol.

- Én kezdem!- vágja rá egyből Maddy, mire mindenki csak bólint. - Akkor...Ha bárkivel járhatnál a világon,ki lenne az?

- Akkor el is kezdheted a válaszláncot!- fogom meg a vállát.

- Ez egyértelmű, Riker Lynch.

Még elhangzott vagy 4 Harry, meg kb 6 Louis és érdekes módon 3 David Henrie is.

- És te Laura?- bökdös Mad.

- Nem is tudom. Nincs kedvencem, ezek közül az akármik közül - húzom el a szám.

- Akkor legyen...- állnak neki méregetni,majd egymásra néznek,és szinte egyszerre mondják:

- Ross Lynch.

- MI?! NEM! Bárkit csak őt ne - tiltakozok.

- Szerintem nagyon...- vesz be egy gumicukrot. - Bor íze van a gumimacinak. - fejezi be.

- Mi?- nézek rá pöszén.

- Ja! Igazából azt akartam mondani, hogy nagyon összepasszoltok, de közben bor íze van a gumimacinak.

- Tényleg?- veszek be én is egyet. - Tényleg.

- Figyelsz te rám egyáltalán?

- Te se figyelsz saját magadra - vonok vállat.

Úgy éjfélig beszélgettünk, röhögtünk, majd jött a nagy ötlet. Menjünk ki nézni a csillagokat. Kimentünk és a földön fekve bámultuk az eget. Egyszer csak egy hullócsillagot láttam meg.

- Nézzétek!- mutatok fel. - Mindenki kívánjon valamit!- becsuktam a szememet, és kívántam "Csak egy esélyt kérek, hogy megtudjam, hogy ki is vagyok én valójában"

- Ross szemszög -

- ROOOSSSS!- lép be ordítva Ell a szobámba.

- MI VAN?- nézek fel kómásan.

- Rik üzeni, hogy szedd rendbe magad a webvideóhoz.

- Webvideó?

- Igen. Csinálunk egy videót és feltöltjük a netre - magyarázza.

- Tudom mit jelent. Arra vagyok kíváncsi, hogy miért csináljuk.

- Mert három országban is meghirdetjük, hogy táncost keresünk.

- Melyik országokból jönnek?

- Nagy-Britannia, Franciaország és az USA. Küldenek be videót, ahol táncolnak és, majd kiértesítjük őket, ha jöhetnek.

- Értem... És mikor vesszük fel?

- Úgy 10 perc múlva - lép be Riker is.

-Ó, hogy az a...- húzom a fejemre a takaróm.

- Öcsi!

- Mi van?- ülök fel.

- Ne hisztizz!- megy ki az ajtón, mire visszadőlök. - És állj neki készülődni!- kiabál a folyosóról.

Sikeresen kikászálódtam az ágyból, és elkészülődtem. Mire leértem a lépcsőn, már a többiek beállítottak mindent. Hetedik próbálkozásra sikerült normális felvételt összehoznunk. Feltöltöttük, és vártunk,és vártunk...