- 7. fejezet -

- Laura -


A héten a táncpróbák jól teltek volna, ha nem Ross partnere lennék.
Ma elmegyünk báliruhát venni, mert holnap lesz a jótékonysági est. Csoportosan bementünk a plázába és egyből egy estéjiruha szalonba mentünk. Maddy megcélozta a kék ruhákat, a következő indokkal "Riker szobája kék, a ruhám is kék, így ha belép a szobájába, a kék falat látva, rám gondol majd.". Delly a már előre kinézett babarózsaszín ruhájáért rohant el. A srácok öltönyt és nyakkendőt mentek venni, csak én bojongtam céltalanul. A próbafülkét én látogattam meg a legtöbbször, de semmire se mentem.
- Szia! - lép mellém Vanessa, mikor épp egy újabb sor ruhát nézek át.
- Szia! - sóhajtok egyet.
- Tanácstalan vagy ruha ügyben? - kérdi nevetve, mire csak bólintok. - Gyere! Láttam egy csodás piros ruhát, amiben istenien mutatnál! - húz el a karomnál fogva. Kezembe nyomja a ruhát, majd betol egy fülkébe. Felvettem, majd kimentem.
- Wow! Gyönyörű vagy - mér végig Vanessa. - De a többieknek még ne mutassuk meg. Legyen meglepi - ölel meg. Megvettük a ruhákat, majd hazamentünk. Levetettem magam az ágyamra, és a plafont bámultam. Talán egy kicsit el is aludtam. Mikor felkeltem, ránéztem a mobilomra, negyed kettő van. Feltápászkodtam és lementem, de sehol senki. Kinéztem a hátsókertbe is, de ott sem voltak. Bementem a konyhába, ahol egy A/4-es rózsaszín papírt láttam.
"Elmentünk, majd este jövünk"
Ezért az egy sorért érdemes volt elhasználni egy egész lapot. Ledobtam a papírt oda, ahol találtam és készítettem magamnak egy epres limonádét. Leraktam a nappaliba az asztalra, amíg felszaladtam felvenni a bikinim. A medence szélére helyeztem az italom, majd felszálltam a matracra és nekiálltam napozni. Néha kieveztem inni, de ennél nagyobb mozgást nem végeztem.


- Ross -


Kettő után egy kicsivel riadtam fel az fantasztikus álmomból, amire tulajdonképpen nem is emlékszem. Ismét nagyon bölcs voltam, csak gratulálni tudok magamnak.
Lementem a konyhába, ahol egy lehajított rózsaszín lapot találtam.
A család lelépett, engem meg itthon hagytak. Kedves... Nem baj legalább lesz időm egy kicsit napozni a víz mellett. Felrohantam a szobámba, átöltöztem, fejemre kaptam a napszemcsim, majd kimentem az udvarra.
- Hát te? - torpanok meg, amint meglátom Laurát.
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Te nem mentél a többiekkel?
- Eddig aludtam, azt se tudtam, hogy lelépnek ma.
- Én is aludtam. Úgy egy órája keltem fel - magyarázza.
- Akkor ezek szerint ketten maradtunk...
- Ja - úszik kijjebb matracostul, majd kimászik és egy pohárral a kezében a házba indul.
- Hova mész?
- Limonádét csinálni. Te is kérsz? - fordul felém.
- Igen, de had segítsek - mondom, mire csak vállat vonva tovább megy. Beérve a konyhába, elkezdtük csinálni az inniket. Vagyis csak Laura, mert én addig mindenféle gyümölcsöt vágtam össze és kevertem bele egy hatalmas tányérba.
- Mesélj magadról! Amióta itt vagytok, még nem sikerült megismernem téged - töröm meg a csendet.
- Mire vagy kíváncsi? - fogja meg a poharakat és indul ki.
- Mondjuk úgy mindenre - megyek utána. Leraktuk a cuccokat a két felállított napozóágy közötti aprócska asztalra, majd leültünk.
- Akkor a minden - nevet fel keservesen. - Kb két éves korom óta éltem Párizsban. A leghalványabb fogalmam sincs, hogy honnan jöttem. Mondjuk, talán egyedül a keresztnevem az, amiben biztos vagyok.
- Hogy-hogy?
- Mikor az intézetbe kerültem, volt egy nyaklánc a nyakamba, amibe bele volt gravírozva, Laura.
- Szóval... Nem tudod kik a szüleid?
- Nem. Ahogy azt sem tudom, hogy van-e testvérem. Semmit sem tudok a saját múltamról - vesz egy mély levegőt. - És a legrosszabb, hogy lehet hogy már nem is fogom megismerni őket - folyik le egy könnycsepp az arcán, amit gyorsan le is töröl.
- Előbb-utóbb csak megtudod. De kérdezhetek valamit? - nézek rá komolyan.
- Persze.
- Miért nem bírod a fejem?
- Nem téged nem bírlak, csak azt, hogy... Ez bonyolult.
- Időnk, mint a tenger. Csak megértem egyszer.
- A helyzet az, hogy... Ez az egész még kisebb koromban kezdődött. Úgy 15-16 éves lehettem, mikor te beestél a szobánk tv-jének képernyőjére. Maddy belezúgott a bátyádba, engem meg rá akart dumálni, hogy milyen jó pasi vagy. Ezzel nem is lett volna baj, de megfertőzted a tinimagazinokat. A "Melyik sztárhoz vagyok való" kérdéssor végén, mikor Mad-el összesítettük a válaszaimat, te lettél a végeredmény. Úgy ahogy a többi ilyen quiz-nél is. A következő a netes kérdéshalmaz volt, amiben megint Ross Shor Lynch lett az eredmény. Az összes csaj, aki az intézetben lakott, veled piszkált.
- Akkor nem is utálsz?
- Egyenlőre, még nincs elég okom rá. Csak ezt az egoista stílust hagynád a fenébe - nevet.
- Akkor most, hogy ezt tisztáztuk... - állok fel, majd felkapom és a vízbe dobom.
- Ez nem vicces! - röhög.
- Gyere segítek! - nyújtom neki a kezem, mire beránt a vízbe. Ebből persze hatalmas vízi csata kerekedett. Mikor már kellőképpen elfáradtunk, kiültünk a medence szélére. Csak bámultuk egymást, mikor hirtelen ötlettől vezérelve közelebb csúsztattam a kezem az övéhez, csak annyira, hogy egymáshoz érjenek. Érdekes módon nem húzta el puha, kicsit még nedves kezét, csak rám nézett és egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Füle mögé tűrtem egy tincset vizes hajából és közelebb csúsztam hozzá. Óvatosan ajkaihoz hajoltam, amik így már az enyémet súrolták. Majdnem sikerült megcsókolnom, mikor eltolt magától.
- Nem tehetem. Nem tehetjük - suttogja.
- Miért? - veszem el a haját az arcából.
- Kérlek Ross hagyd ezt abba! - helyezi kezét a mellkasomra, hogy távol tartson magától. Ekkor leesik, hogy miért nem akarja. Felállok és kezet nyújtok neki, hogy feltudjon kelni.
- Igazad van. Hülye voltam. Cameron az egyik legjobb haverom, nem tehetem ezt vele. Viszont meg kell kérdeznem... - erre csak kérdőn nézett rám, de nem szólt semmit. -  Ha most nem lennétek együtt, megcsókoltál volna?
- Azt hiszem... Igen.

-6. fejezet-

- Laura -

A dal végére már a fél strand jelen volt a színpadnál, és mindenki tapsolt. Leszaladtam a színpadról, Cameron pedig utánam.
- Elképesztő hangod van! - ölel meg.
- Ennyire azért nem voltam nagy szám - tűrök egy hajtincset a fülem mögé.
- Dehogynem. Amúgy valamit megszeretnék kérdezni - mosolyog. A mosolyától engem mindjárt össze kell kaparni a földről.
- És mi lenne az? - nézek rá kérdőn.
- Mi a kedvenc fagyid? Mert elmehetnénk enni egyet.
- Az oreós és az klassz lenne - mosolygok. Biztosan hülyének néz amiatt, hogy állandóan fülig ér a szám.
Elindultunk a fagyizóhoz, megvettük a fagyikat, majd leültünk egy padra. Kérdezősködött arról, hogy honnan jöttem, én pedig elmeséltem neki mindent.
- Szóval Párizs? - néz rám halvány mosollyal az arcán.
- Pontosan - bólintok.
- Egész klassz gyerekkorod lehetett volna, ha...
- Vannak szüleim - szakítom félbe.
- Sajnálom - néz mélyen a szemembe. Úgy érzem egészen a lelkemig lát, ez egy kicsit azért megrémít.
- Ne tedd! - erre csak közelebb hajol és egy puszit ad az arcomra.

- Ross -

Ha most nem hányom el magam, akkor soha. Annyira nem vágom, mi van Cam-ben, ami bennem nincs meg. Helyesebb vagyok, jobb a hangom, szerintem még a hasam is kockásabb. Egyszerűen nem értem.
- Olyan arcot vágsz, mint aki gyomorrontást kapott - ül le mellém nevetve Vanessa.
- Várjál mindjárt hunyorítani is fogok, mert valami, vagyis valakik nagyon bántják a szememet - nézek a tőlünk nem is annyira messzire lévő padra.
- Te teljesen belezúgtál abba a csajba - nevet.
- Ennyire látszik? - túrok a hajamba.
- Előbb egy csapat lány billegett előtted és neked még csak fel sem tűnt. Beszélj vele! - biztatott.
- Ma reggel kijelentette, hogy szánalmas vagyok. Nem hiszem, hogy túlságosan odalenne értem - nézek rá, majd vissza Laurára. - Tudod nagyon hasonlítotok.
- Meg ne forduljon a fejedbe! - rázza a fejét.
- Nem forgott semmi sem a fejemben, de így van. Tesók lehetnétek - mondom, majd mikor leesik a kijelentésem a szám elé kapok. - Vanessa ne haragudj! Nem lett volna sza...
- Nem érdekes, csak ne feszegessük ezt a tesó témát - jelenti ki, majd feláll és engem is felhúz. Elindultunk a családi találkozó felé, majd leültünk Riker és Maddy mellé a pokrócra.
- Hol van Lau? - telepedik közénk Ell és Rydel nyomukban Rocky-val.
- Ott - biccentek a fejemmel és némi undorral az arcomon.
- Haver úgy nézel ki, mint aki megevett egy sündisznót - állapítja meg Ell.
- Miért ennék sündisznót? - vonom fel a szemöldököm.
- Azért ami miatt ilyen fejet vágsz - próbálja utánozni a fejemet.
- Gratulálok Ratliff! Most majdnem olyan hülyén nézel ki, mint Ross - nevet Laura, majd ők is helyet foglalnak mellettünk. A szülők is körénk tömörültek, majd valami jótékonysági bálról beszéltek, ahova hivatalosak vagyunk. Párt kell választanunk magunknak jövőhét vasárnapig. Cameron persze egyből lecsapott Lau-ra. Rydellington is ismét egymásra talált. Riker Maddy-t viszi, mily meglepő. Rocky valószínűleg riasztja Alexát, Ryland pedig Savannát. Elgondolkoztam, kivel kéne elmennem, mikor leesett, hogy a válasz mellettem ül.
- Vanessa lennél a párom? - fordulok mellettem ülő lányhoz.
- Miért is ne - von vállat. Lassan hazaindultunk, mert holnap meg kell kezdeni a gyakorlást az új klippünkhöz. Nem táncolhatunk akárhogyan.