Az érzés,mikor nem tudod honnan jöttél,de elvárják tőled,hogy megmond hová tartasz. A gondolat,hogy a múltam hatással van jövőmre nyomasztó. A kérdés "Mi leszel,ha nagy leszel?",számomra borzalmas. Szörnyű,mert erre a kérdésre nem tudhatom a választ. Szinte már megőrjít,hogy mindennek megvan a helye a világban. A fák minden tavasszal "felébrednek",és minden ősszel "elalszanak". A madarak minden reggel csiripelnek,de minden este elhallgatnak. Nem értem azt,hogy nekem miért nincs okom rá,hogy felébredjek. Minden dolognak,legyen az élő,vagy élettelen megvan a maga rendje,amiből soha,senki és semmi nem törhet ki.
Sokan mondják "Félek a jövőmtől". De nem sok embertől hallottam még, "Félek a múltamtól". És viszont félek,sőt rettegek tőle. Mégis üldözöm,mert amíg nem jövök rá,hogy ki vagyok,addig nem fogom megtudni,hogy ki leszek. A jelenem és a jövőm,az egész életem attól függ,hogy ki voltam,vagy az én esetemben,hogy ki vagyok.
Sok történet szól arról,hogy valaki mennyire tökéletes. Én nem ismerem a saját történetem,de minden erőmmel azon vagyok,hogy megtudjam hogy is szól a saját sztorim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése